Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem hamarabb, mint 2060-ban érhetjük el a Széll Kálmán terv kettes verziójával, hogy a GDP jelenlegi 4,5 százaléka helyett 6 százalékát fordíthassuk az egészségügyre − derül ki a friss konvergenciaprogramból. Ez is csak akkor sikerülhet, ha az előirányzott megtakarításokat a tervek szerint végre is hajtjuk, ami a gyógyszerkasszánál idén az első Széll Kálmán tervhez képest további 10 milliárd, jövőre pedig újabb 40 milliárdos kurtítást jelent. A program sikerét a Napi által megkérdezett szakértők erősen megkérdőjelezték, leginkább a gyógyszerkassza idei első három havi túlköltésére hivatkozva. Már a Széll Kálmán terv első verziójának realitása is kérdéses − fejtette ki Leitner György, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke −, a további megszorítás pedig teljesen irreális. Szélsőséges esetben ugyan vissza lehet térni egy a nyolcvanas éveket idéző, ezer-egynéhányszázas gyógyszeralaplistához, de látni kell, hogy a megtakarítások ilyen növelése nemkívánatos indirekt hatásokkal jár. Hosszabb távon, ha figyelembe vesszük a gyógyszer−egészség−produktivitás láncot, világosan kiderül, hogy ezen az úton nem lehet GDP- növekedést elérni.
A Széll Kálmán terv első, 80 milliárdos spórolást előirányzó változata is végrehajthatatlan az első háromhavi tapasztalatok alapján − erősítette meg Szilágyi László, a parlament egészségügyi bizottságának LMP-s tagja −, ezt tovább fokozni elég kilátástalan. Már az eddigi megszorítások miatt is nagyon visszafogottá vált az innováció, a k+f tevékenység, jelentős leépítésekkel néz szembe a gyógyszeripar, s az az esztelen árverseny sem fokozható tovább, ami a negyedévenkénti vaklicittel kialakult. Ez a nagyságrendű és gyorsaságú, átmenet nélküli átalakítás a végén a betegen csattan.
Már a februári, a gyógyszerkassza további megszorítását előre jelző kormányhatározat kapcsán elmondtuk, hogy a gyógyszertárak nem élnek túl semmilyen, az árrésbevételület szűkítő újabb forráskivonást − mondta lapunknak Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. A megcélzott kiadáscsökkentés irreális, ha fönt akarjuk tartani az ellátás színvonalát, de ha mégis végrehajtják, garantáltan tönkreteszik a gyógyszerellátást. Mint kifejtette: a célok elérésének módszereiről nem volt lehetőségük véleményt nyilvánítani, mert a tárca nem hívta a kamarát egyeztetésre.
