A hazai kortárs szcéna legfontosabb kérdése ma is az, ami száz évvel ezelőtt volt: hogyan lehetne kijutni a nemzetközi porondra. A magyar művészek közül eddig ez csak emigránsoknak sikerült − mostantól eggyel több kapaszkodóra számíthatnak a Flash Art magyar kiadása révén. A januártól kéthavonta, a Műcsarnok kiadásában megjelenő lap első fél évi számait a Nefmi 20 milliós támogatásából fedezik, de Rider Gábor főszerkesztő határozott célként tűzte ki, hogy idővel az olvasók, illetve kortárs galériák, intézmények hirdetései tartsák el a magazint.
A főszerkesztő által felvázolt \"rózsaszín forgatókönyv\" szerint a magyar Flash Art megjelentet egy írást valamely fiatal magyar művészről, a lapot elküldik Milánóba, New Yorkba, azaz a Flash Art International szerkesztőségeibe. A helyi szerkesztők beleszeretnek, a cikket megjelentetik angolul, terjesztik 40 ezer példányban a világon. A műgyűjtők érdeklődni kezdenek a művész iránt, így amikor az a magyar galériásával megjelenik a nemzetközi vásárokon, már ismerik és vesznek is tőle. Külföldi galériások együttműködést ajánlanak − a happy end a nemzetközi piacra lépés. Mindez a hazai galériát is segíti, hiszen feljebb ugorhat jó néhány árkategóriát, minek folytán nemcsak stabilizálni tudja a helyzetét, de akár már egy művészeti magazinban is hirdethet.
Az egyes lapszámokban a magyar és külföldi anyagok arányát 60−40 százalékra tervezik, főleg a fiatal művészgenerációra fokuszálva. Egyelőre a print változat olvasottsága a cél, az online külföldön fizetős, itthon ezt még nem lehet bevezetni.
