Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok érdeklődő és élénk licitálási kedv jellemzte a Képcsarnok szeptember 17-i árverését a városligeti Magyar Alkotók Házában. A hagyományosan alacsonyan induló tételek eljutottak az elmúlt években beállt árszintekre. Most is Váli Dezsőért adták a legmagasabb árat: a farostra festett, Végül is mindegy címet viselő nagyméretű, 1970-ben készült kép 300 ezres kikiáltás után 550 ezer forintos leütéssel az árverés legdrágább tétele lett. A Képcsarnok másik állandó sztárja Vojnich Erzsébet, szobabelsőt ábrázoló lírai csendélete 200 ezer forintért kelt el 150 ezres kezdés után.
A legnagyobb licitharcot Vén Emil folyóparti jelenetéért vívta a közönség: 90 ezer forinttól 420 ezerig tartott a küzdelem. Bartha László hetvenes években készült, gyimesi csángókat ábrázoló képe is népszerű volt, ennek árát 90 ezerről 340 ezerig tornászták fel. Orosz Gellért 1979-es absztrakt vászna, Gerzson Pál csendéletei, Szentgyörgyi Miklós és Szentgyörgyi Kornél munkái mind a 200 ezres ár körül találtak vevőre.
A kisplasztikák közül ef Zámbó Aktja 60 ezerről 100 ezerre drágult, de a legjelentősebb árakat ebben a műfajban Tóth Ernő bronzból készült munkáinál láttuk: a Vadász 150 ezres kezdés után 300 ezer forintig jutott, a Teve páviánnal pedig 70 ezerről indulva 160 ezer lett. A legnagyobb áremelkedést az irreálisan alacsonyan induló, 1998-as datálású Szervátiusz-szobor, az Anya gyermekével mondhatja magáénak: 30 ezres kikiáltási árából 200 ezer forintos leütési lett.
