\"Tisztában vagyunk vele, hogy az új rendszer bevezetése körül lehetnek bonyodalmak, míg a közönség és a piaci szereplők megszokják, de úgy érezzük, elérkezett e lépés ideje\" − így jelentette be Virág Judit, hogy idei október 16-i árverésüktől kezdve áttérnek a külföldön szokásos becsértékes árverezésre.
A \"miért éppen most?\" kérdésre több választ is adott a galériatulajdonos. A magyar műtárgypiac mögött megújulása óta is 20 év tapasztalata áll, minden festő minden korszakából szerepeltek már művek árveréseken, némelyik többször is. A legtöbb művész életműve beárazódott, megvannak azok az adatok, amelyek alapján a becsérték meghatározható. A magyar műkincspiacot is érintő válság hatására az elmúlt három évben nem kerültek − és mostanában valószínűleg nem is kerülnek − az aukciós piacra olyan kiemelkedő kvalitású, különleges provenienciával rendelkező, több tíz millió forintra vagy akár százmillióra becsülhető főművek, amelyeknek a felértékelése nehézségekbe ütközhetne.
A becsértéket nemhiába használja az angolszász világ: közzététele egyszerre védi a vásárló és a beadók érdekeit. Analógiás rendszer, abból indul ki, ami a piacon történik, arra szolgál, hogy stabilizálódjanak az árak. A Virág Judit Galéria meggyőződése szerint tiszta, átlátható helyzetet teremt az aukciós piacon − ez a legfontosabb üzenet, így kívánják a műkereskedelem kiszámíthatóságát javítani és a vásárlói bizalmat erősíteni.
Az új rendszer a beadói oldalt is védi. Az utóbbi években nemcsak a kikiáltási árak csökkentek, de a leütési árak is alatta maradtak a válság előtti szintnek, így érthető, hogy a potenciális beadók nem szeretnének kockáztatni a bizonytalanabb piacon, és nem akarják áron alul eladni a tulajdonukban levő műveket. Erre nyújt megoldást a nemzetközi árverezőházak gyakorlatában ismert limitár alkalmazása: a Virág Judit Galéria indokolt esetben és reális összeg erejéig, a tulajdonos kérésére, limitárakat fog elfogadni, mindig az induló ár és az alsó becsérték között. Ha a licitálásnál nem érik el a limitet, az árverező bejelenti, hogy a tétel nem kelt el. Virág Judit reményei szerint ez véget vet a piacon keringő pletykáknak és legendáknak, pontosan lehet majd tudni, mit adtak el és mit nem. Ahol nincs limitár, ott természetesen becsérték alatt is hozzá lehet jutni egy -egy képhez.
Mivel a módszer idehaza még nem megszokott, első alkalommal viszonylag tág becsértékeket határoznak meg és a katalógusban közzéteszik az induló árat is − a későbbiekben viszont csak a becsértéket szerepeltetik. A limitár azonban a beadó és az árverezőház külön megállapodásának eredménye, azt a katalógusban nem dokumentálják; csak magán az árverésen derül majd ki, hogy volt ilyen ár, de a konkrét szintje akkor sem.
A Virág Judit Galéria elkötelezett az újítás mellett − nem egyszeri kísérletnek szánják a becsértékes árverést, és bíznak abban, egyre több árverezőház lép majd erre az útra. Októberi árverésükön mindenesetre a szokottnál kevesebb kortárs művet indítanak, mivel ezek piacán egyelőre nehezebb a becsérték meghatározása.
