Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szokásosnál kevesebben mentek el május 20-án este a Kongresszusi Központba, a Virág Judit Galéria tavaszi árverésére, még akkor is, ha belekalkuláljuk, hogy a jó időben talán sokan már elutaztak víkendezni. Egyéb furcsaságok is megestek: sok értékes kép visszament − általában is a szokottnál több volt a megmaradt tétel −, és ami a legváratlanabb volt a galéria vezetőinek is, hogy az utolsó kép, a 16 millión kikiáltott Egry-olajpasztell is vevő nélkül maradt az első körben. Az aukció végén, a már kiürülő teremben aztán sajátos helyzet alakult ki: a színpad előtt népes csoport tolongott és visszakérésben elkelt az említett Egry 16 millióért, Márffy szélmalmos tájképe 4,2 millióért, Bálint Endre kompozíciója 3,2 millióért. Meglepő volt egyébként, hogy nem volt licitáló Bálint Endre több munkájára, sem olcsóra, sem drágára, ahogy Gulácsy (Szent sziget 3,5 millió forint), Vaszary, Perlrott-Csaba Vilmos, Batthyány Gyula (Gótika 2,6 millió), Patkó Károly (Női arckép 3,6 millió), Szőnyi István egy-egy művére sem.
Azért érdekes jelen esetben a visszamaradt tételek sora, mert ezek nagy nevek, jó vagy átlagos művek − még ha nem is az adott életmű fődarabjai −, ráadásul jó néhány gazdára talált a visszakéréseknél, de licitálni nem akartak rájuk, ami arra utal, hogy magasnak találták a kikiáltási árakat. Azokról pedig tudjuk, hogy a beadók igyekeznek erősen beleszólni kialakításukba, a galériák meg − mivel kell a jó anyag − gyakran kötnek kompromisszumokat. Becsérték pedig nincs, legalábbis nyilvánosan. Ha alacsonyan indul a kép, és ott elkel, akkor túl nagy az áresés az elmúlt évekhez képest, túl nagy veszteséget kell valakinek realizálnia. Így viszont, a vevők által magasnak ítélt árakkal, egyre több az eladhatatlan tétel.
A középmezőny így is erősen szerepelt, sőt kellemes meglepetést is hozott, nagyarányú áremelkedéssel: Pekáry István 1965-ben festett meseszerű vászna (A háromkirályok érkezése) 2,8 millió forintos kikiáltás után 9 millió forintig jutott. Kmetty asztali csendélete is megháromszorozta kikiáltási árát, amikor 2,5 milliós kezdés után 7,5 millió forinton ütötték le. Orbán Dezső parkrészlete eleve ennyiről indult és ezt az árat meg is adták érte.
Rippl-Rónai olajjal festett női portréjáért megadták a kért 8,5 milliót, a sapkás Zorkáért pedig a 3,2 milliót. Mednyánszky változatlanul közkedvelt, mindig minden képére akad licitáló, most a folyóparti látképért 8 milliót fizettek. Kádár Béla harmincas évekbeli gitáros nője 7 millióért, Szobotka Imre jelzés nélküli, a Verandán címet viselő képe 6 millióért kelt el.
Sok mű volt a klasszikus modernektől, az Európai Iskola alkotóitól, Bálint Endre halas csendélete a Dévényi-gyűjteményből 4 helyett 5 millió forintért cserélt gazdát. Országh Lili 1955-ös, Attila utcai iskola című olajképe a Vasilescu-gyűjtemény része volt, itt és most 4,5 milliós kikiáltás után 5,5 millióért kelt el, Korniss Dezső Éjszakája pedig 3,6 millió forintért talált gazdára.
Aba-Novák Vilmos 1920-as önarcképe szerepelt a művész összes fontos kiállításán, ezen az aukción 4 millió lett az ára, Scheiber Hugó utcai jelenetet ábrázoló művét pedig 5 millióért vitték el. Molnár C. Páltól sok tétel volt, ő mindig minden körülmények között kell a maga közönségének.
A legdrágább Zsolnay a Kapás Nagy Mihály 1908-as formaterve alapján készült elefántfejes kaspó lett, 3 milliós kezdés után 3,4 millió forintos leütési árral.
