Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Visszafogott kínálat, visszafogott kereslet és visszafogottabb árak − általában így írta le a sajtó az utóbbi két évben a magyar műtárgypiac állapotát, és ez még ma sincs másképp. Az áraknál nemcsak a csúcsok változtak − 2006 és 2010 között 230 millió forintról 50 millióra csökkent egy-egy év legmagasabb leütése a magyar aukciókon −, hanem a kezdések is alacsonyabbak lettek. Az árszint mellett persze sok más értékmérője van e piaci szegmensnek, de a magas ár az, ami előhívogatja a gyűjteményekből a remekműveket is. A mostani szinteken vásárolni jó − beadók nélkül azonban ez nem megy.
Virág Juditnak így is sikerült folyamatosan megőriznie megszokott minőségi kínálatát, egyedül a szenzáció lett kevesebb náluk. Nagy nevekben, minőségi képekben azonban idei tavaszi árverésük sem szűkölködik, bár 10 millió fölött egy tétel se indul május 20-án, a budapesti Kongresszusi Központban.
A legmagasabb kezdés Rippl-Rónai 1889-ben Párizsban festett szecessziós női portréjáé, ez 8,5 millió forintról vág a licitnek. Egymillióval alacsonyabbról kezd Orbán Dezső 1911-es parkrészlete, amely a pécsi Nyolcak kiállításról érkezett a galériába, Gulácsy Lajos Szent sziget című kartonra festett olajképe pedig 5,5 milliótól várja a vevőket. Utóbbi összeg áll a katalógusban egy korai Egry-kép mellett − verőfényes falusi utca −, de ennyibe kerül a legdrágább Mednyánszky, egy folyóparti kép is.
Az anyagban hangsúlyosan vannak jelen a Gresham-kör, illetve az Európai Iskola művészei, ezek gyakran befektetők figyelmét is felkeltik. Bálint Endre 4 millió forinton kezdő 1953-as halas csendélete egykor Dévényi Iván gyűjteményében volt, csakúgy, mint Korniss Dezső Éjszaka című, 3,2 millión kezdő kisméretű olajképe is. A kortársak között több képpel szerepel Nádler, Bak Imre − 1,7-1,8 millió forintos kezdőárakkal −, Konok Tamás, a mára szinte kihagyhatatlanná vált Csernus Tibortól két alkotás szerezhető meg, köztük egy kései aktkép 1,6 millióért.
