Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hova jutott el a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál az induláskori szándékokhoz képest?
- Sok mindent sikerült megvalósítani az eredeti elképzelésekből. Egyrészt a magyar könyvpiac nagyságából kiindulva nem üzleti könyvvásárt akartunk létrehozni, hanem - már a névválasztással is jelezve - kulturális fesztivált céloztunk meg. Másrészt - építve a magyarországi olvasói-írói hagyományokra - a nagyközönséget megszólító, sok programot és kulturális eseményt felvonultató rendezvényt képzeltünk el. Ami úgy működik, mint egy óriási könyvesbolt, ahol minden könyv megvásárolható, szemben a világ nagy könyvvásáraival, ahol gyakorlatilag nem adnak el könyvet, "nem is illik". Harmadrészt a magyar kultúra és könyvkiadás nyitottságát kihasználva a Kelet és a Nyugat közötti kulturális hidat próbáljuk megjeleníteni, komoly intellektuális tartalmat létrehozva. Már a kezdetektől ide akartuk csábítani a világ legjelentősebb íróit, valamint meghívni a legnagyobb könyvkultúrával rendelkező országokat díszvendégnek. Mindezt a nyár eleji ünnepi könyvfesztivál és az őszi-karácsonyi könyvvásár közé, egyfajta "harmadik pólusként" beékelve.
Eközben azonban azt is el kell ismerni, hogy néhány dolgot nem sikerült megvalósítani. Úgy gondoltuk a kilencvenes évek elején, hogy a régió újjáalakuló könyvpiacairól a cégek könnyebben el tudnak jönni Budapestre, mint például Frankfurtba, a világ legnagyobb könyvvásárára. A fesztiválon lehetne nagyobb is a külföldi könyvkiadói jelenlét. A környező országok közül néhány ritkán vesz részt a fesztiválon. Ausztria például soha nem jelent meg - viszont Románia sokszor és erőteljesen, sőt nemrégiben hivatalosan is bejelentette, hogy szeretne díszvendég lenni.
- Idén új helyszíne van a fesztiválnak. Mennyi időre szerződtek a Millenáris Parkkal?
- Hároméves opciót kötöttünk. Valamivel többe kerül, mint a Budapest Kongresszusi Központ, viszont nagyobb is a rendelkezésre álló terület. A váltást az kényszerítette ki, hogy "belefulladtunk" a saját sikerünkbe. Egy finom és elegáns helyen volt a fesztivál, de nem kiállításra alkalmas helyszínen, ahol a nyitva tartás három és fél napja alatt 250-300 programot tudtunk lebonyolítani, mindezt több tízezer látogatóval. Az új helyen 20-25 százalékkal nagyobb lehet a standok alapterülete; már idén megpróbáljuk belakni az új helyszínt.
- A magyarországi könyvpiacon az utóbbi években tovább nőtt a kiadók száma, miközben a piac gyakorlatilag nem nő 2003 óta. Hogyan tovább?
- Valóban, egy évtizedes gyors bővülés után a forgalomnövekedés lelassult és reálértéken stagnál. A jelek szerint a piac elért egy olyan nagyságot, amikor a további bővülés csak fokozatos tud lenni. Ma Magyarországon a könyv - a tankönyveket leszámítva - olyan kulturális termék, amely szabad választás kérdése. A kulturális fogyasztást pedig nagyon megsínyli, ha a reálbér és vele a lakossági fogyasztás visszaesik. Hasonlót már láttunk a Bokros-csomag idején.
A könyvpiacon tisztán piaci viszonyok működnek, amelyet alapvetően a vásárló érdeklődése és pénztárcája mozgat. A könyvkiadók és a könyvkereskedők önerőből jó infrastruktúrát építettek ki, ahol a további fejlődés szinte kizárólag a vásárlóerő és az érdeklődés függvénye. Ebben további segítség lehet, hogy egy ilyen kis nyelvterületen olyan programok indulnak el, amelyek további pozitív változásokat generálnak - erről szól a Márai-csomag.
- Az előállítási költségek változása hogyan jelenik meg a könyv árában?
- Tudomásul kell venni, hogy a könyv olyan iparművészeti tárgy, amelynek előállítása elvileg ugyanannyiba kerül, mint bárhol Nyugat-Európában. Az pedig, hogy az értékesítési ár még mindig elmarad attól, köszönhető a befektetett szellemi munka alacsonyabb díjának (honorárium), a kisebb piacnak és vásárlóerőnek, valamint annak, hogy a könyvláncolat szinte minden szereplője a nyugat-európainál kisebb bevételt könyvelhet el. Véleményem szerint egyes könyves szegmensekben ma már szinte csak a kulturális elkötelezettség tartja bent a szereplőket.
Ráadásul a könyvek többségének átlagos forgási sebessége kissé meghaladja az egy évet, azaz a kiadónak ennyi ideig áll benne a pénze. Emiatt különösen fontos, hogy nemcsak egy-egy kiadó jövedelmezőségére, hanem az egész könyvkiadás prezstízsére jótékony hatással van, amikor valaki egy műfaj vagy könyv sikerének részesésévé válik. Például Kertész Imre Nobel-díja után sok ezer olyan ember is megfordult a könyvesboltokban, aki amúgy nem jár arra.
- A vezető kis- és nagykereskedelmi szereplők az utóbbi időben előszeretettel vásárolták be magukat a kiadókba. Hova vezethet ez a megoldás?
- Ez egy sajátos magyar tőkekoncentrációs folyamat, ami külföldön nem jellemző. Sajnos ez benne van az itteni könyvkiadói hagyományban - már a két világháború között működtek ilyen nagy könyves konglomerátumok. Véleményem szerint a kiadói és a kereskedelmi tőke keveredése nem egészséges. A kérdést egyszerűen morális problémaként is fel lehet fogni: a nagy kiskereskedelmi hálózattal rendelkező cég hogyan képes versenysemlegesen kezelni a saját tulajdonában álló kiadókat? Ez a vegyes rendszer állandóan magában hordozza a konfliktusokat.
E szisztéma kialakulásának fő oka a bizományosi rendszer, amely a kilencvenes években még a könyvkiadás megújulásának alapja volt, mára azonban a továbblépés akadályává vált. Elsősorban a könyvkiadás fejlődését nehezíti. A kiadói sokszínűség megőrzéséhez ugyanis szükséges, hogy ne ők állják a finanszírozási terhek nagyobbik részét. Ehhez járulhatna hozzá az MKKE által javasolt, árkötöttségről szóló törvény életbelépése.
