Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tevékenységi területéhez tartozó 29 kelet-európai és közép-ázsiai ország közül Magyarország kapta 2007 végén is a legjobb osztályzatokat az átmeneti gazdaságokról szóló éves jelentésben (Transition Report). Valóban ennyire rendben lenne a magyar gazdaság?
- Az EBRD osztályzatai arról szólnak, hogy hol tart az adott ország a piacgazdaságra való áttérésben. A hosszú távú intézményi átalakulás tükreként kell tehát kezelni őket, nem pedig a pillanatnyi makrogazdasági helyzet értékeléseként. Mivel Magyarország jóval korábban kezdte a piaci reformokat, mint a régió legtöbb országa, felkészültebben kezdte az átalakulást és messzebbre is jutott. Látni kell tehát, hogy az egyes országok között különbségek lehetnek a tekintetben, hogy milyen piacgazdasági modellt céloztak meg. A magyar gazdaság összességében jobban "piacosított", mint a többiek, ezt értékeli a bank; az elmúlt évek egyensúlyi problémái egészen más lapra tartoznak.
- A bank szerint tavaly rekordütemben nőtt a térség gazdasága, a 2007-es 7 százalékos ütem után pedig a prognózis szerint 2008-ban 6,1 százalék következhet. Bár több országot is a gazdaság túlhevülésének veszélye fenyegeti, Magyarország ettől távol van. Mikor és mitől érhető el újra a négyszázalékos ütem?
- Magyarországon a makrogazdasági kiigazítás fékező hatása érződik, bár az is tény, hogy a gazdaság már a stabilizáció megkezdése előtt is lassabban nőtt, mint több más nemzetgazdaság Közép- vagy Délkelet-Európában. A restrikciós időszak után nyilván várható bizonyos fokú élénkülés - erre a gazdaságpolitika is rá tud valamelyest segíteni. Hogy ez együtt konkrétan milyen ütemű növekedést eredményez majd hosszú távon, nagyon nehéz megmondani. A rekonstrukciós időszak 5-6 százalékos növekedési üteme egész biztosan nem tér vissza már. Ennek az egy paraméternek a találgatásánál azonban fontosabb, hogy egy olyan pályát találjunk, amelynek több eleme együttesen nevezhető optimálisnak; nem megfeledkezve arról, hogy a következő időszak legfontosabb feladata valószínűleg az eurózónához való csatlakozás lesz.
Sokan adnak az EBRD szavára
- Hogyan értékelhető az az ellentmondás, hogy míg Magyarország a reformok tekintetében mintának számít, a bank által végzett felmérés szerint a magyar lakosság messze a legelégedetlenebb a rendszerváltás óta lezajlott változásokkal?
- Ennek az okait Londonban is próbálják kideríteni. Valószínűleg nem lehet egyetlen okkal magyarázni a társadalmi közhangulatot. Nyilván közrejátszik, hogy mivel Magyarország sokáig élenjáró országként volt elkönyvelve, a várakozások is magasra szöktek; az emberek jelentős része gyors javulást várt vagy legalább érdemi életszínvonal-növekedést az átmeneti áldozatok után. Mivel a javulás késleltetve jött, az elvárásokhoz képest nem volt elég széles körű és több csoport esetében nem is volt teljes egészében fenntartható, az elégedetlenségen nem lehet csodálkozni. Mindennek a mélyreható elemzése és a lehetséges útkeresés azonban a hazai politikára tartozik, azt semmilyen nemzetközi szervezet nem vállalhatja át.
- Az EBRD csaknem két évtizede fogalmaz meg ajánlásokat és javaslatokat a különböző területek reformjaira. Mit számít az, ha Magyarország megfogadja azokat és mi van akkor, ha nem? A londoni szereplők közül kinek a véleménye számít igazán?
- A bank valóban csak ajánlásokat tud megfogalmazni, akár Magyarországról van szó, akár más átmeneti gazdaságokról. Az EBRD nem kezel likviditási problémákat, mint az IMF, és nincsenek programhitelei, mint a Világbanknak. Az eltérő szerep miatt a befolyás jellege is más. A bank által készített országstratégiák megfogalmazzák, hogy melyek a legjelentősebb kihívások az adott ország esetében, de ezek érdekében elsősorban konkrét projektek szintjén tud tenni.
Emellett az EBRD is részese az országok és a nemzetközi intézmények közötti kormányzati dialógusnak, tehát a gazdasági diplomácia mezején is megfogalmazhat akár ajánlásokat, akár elvárásokat. Mind az országstratégiákra, mind a projektekre igaz azonban, hogy csak akkor lépnek életbe, ha az érintett ország kormánya (annak képviselője) egyetért velük. Egy szuverén országokkal kapcsolatban álló multilaterális intézményről van tehát szó. A londoni szereplők körében a régió ügyeit illetően az EBRD-nek komoly tekintélye van. Kiadványait nem olvassák annyian, mint a londoni szaksajtót (Financial Times, The Economist) és nem forgat annyi pénzt, mint a City (londoni pénz- és tőkepiac), de az átmeneti gazdaságokat illetően a nemzetközi egyeztetés és gazdaságpolitika legfontosabb intézményének tekinthető. Az EBRD különféle segélyalapokat is kezel, így a nemzetközi politika fontos koordinációs szereplőjeként jelenik meg olyan válságrégiókban, mint például a Nyugat-Balkán.
Meggyőzőek voltak a HospInvest tervei
- A pénzintézet tavaly nyáron döntött arról, hogy négymillió euróval beszáll egy magyar egészségügyi cégbe, a négy kórházat és hat rendelőintézetet működtető HospInvest Zrt.-be. A bank korábban még nem finanszírozott egészségügyi vállalkozást. Mi szólt a lépés mellett és látnak-e fantáziát más egészségügyi cégben is?
- A HospInvest-projekt valóban nem nevezhető tipikusnak az EBRD gyakorlatában. A banknak nincs egészségpolitikája, általában a szociális szektorokra nem terjed ki a tevékenysége. Magyarországon a piaci mechanizmus kiterjedtebb, mint más átmeneti gazdaságokban és határozott igény mutatkozik a piaci szereplők, az önkormányzatok és az államigazgatás szintjén egyaránt arra, hogy privát szereplők vállaljanak részt az egészségügyi rendszer konszolidációjában, racionálisabb működtetésében.
A HospInvest eddigi eredményei és tervei meggyőzték a bank menedzsmentjét arról, hogy a cég elképzelései jók, üzleti alapon támogathatók, és ezt az igazgatótanács is jóváhagyta. E pillanatban hasonló projekt nem áll előkészület alatt, de a bank budapesti irodája nyitva áll más szereplők számára is.
- Az EBRD két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy felnőttnek nyilvánítja az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc régióbeli országot és 2010-ig fokozatosan beszünteti az ottani tevékenységét. Eddig csak Csehország esetében van dátum, ott 2007 végétől nem hajt végre több befektetést. Veres János pénzügyminiszter bejelentése szerint Magyarország ki akarja használni a 2010-ig még lehetséges együttműködést. Melyek ennek lehetséges területei?
- Az érdekesség az, hogy Csehország valóban kérte, hogy "graduálhasson", a bank ezt jóváhagyta, ám olyképpen, hogy öt konkrétan megnevezett projekt még életbe léphet 2008 folyamán. Tudni kell azt is, hogy Csehországban eleve nem volt olyan intenzív a bank közreműködése, mint Magyarországon. Mi nem látunk okot a sietségre, bár az is tény, hogy egy élenjárónak mondható átmeneti gazdaságban már nehezen jelezhető előre, hogy hány projektre, milyen volumenre van reálisan kilátás. A további együttműködés két kulcsfogalma az infrastruktúra és az energia - erre épül a most elfogadott stratégia is.
Magyarországot - a saját kárán való tanulása után - a bank sikeresnek tekinti a ppp (magán- és közszféra együttműködése) területén, és ennek folytatásában kész segíteni: erre példa az M6-os autópálya. Előkészület alatt áll egy energiahatékonysági hitelkeret is. A bank folyamatosan vizsgálja annak lehetőségét is, hogy szerepet vállaljon a vasút átalakításában és fejlesztésében vagy például a megújuló energiaforrások terén. Ezek a kiemelt irányok, de más sincs kizárva, legyen szó akár a pénzügyi szektorról vagy akár az oktatásról.
A "magyar multikat" is segítik
- Az EBRD 1991-től 2006 végéig összesen 97 programot indított Magyarországon, ezek együttes összege 1,85 milliárd eurót tett ki. Ezek a kihelyezések további 6,1 milliárd euró tőkét és más forrást vonzottak az állami és a magánszférából. A beruházások 90 százaléka a magánszektorban valósult meg. Az idén mi lesz? Hogyan történik a kiszállás?
- Ahogy Magyarország egyre érettebb - és persze stabilabb - piacgazdaságnak számít, úgy változik az ország és a bank kapcsolatának jellege. A kihelyezések volumene csökkenő trendet mutat; 2007-ben például csak két magyar projektet hagyott jóvá az igazgatótanács: az egyik a már említett kórházmenedzser cégről szólt, a másik pedig egy értékpapírosítási tranzakció volt.
Magyarország, Csehország és mások számára azonban egyre fontosabb az, hogy a magyarországi cégek külföldi befektetéseit támogassa a bank. Erre már volt példa, hiszen az OTP, az MKB, a Mol vagy a Trigránit régóta együttműködik az EBRD-vel más országok területén. Ennek a trendnek az erősödésére számítunk.
Fontos fejlemény, hogy az ország immár donorként is jelen van az EBRD-ben, mivel hozzájárult a Nyugat-Balkánt támogató segélyalaphoz. A magyarországi befektetések és az intézményi átalakulás támogatójából az EBRD fokozatosan a külgazdaság és végső soron a külpolitika fontos eszközévé lényegül át. Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy Magyarország pontosan mikor graduál - ezzel együtt él a 2010-es határidőről szóló megállapodás.
- Az 1990 nyarán az eredetileg a közép- és kelet-európai átalakulás pénzügyi elősegítésére létrehozott, londoni székhelyű intézmény - türelmes befektetőként - a magyar gazdaságban teljesítette mára a küldetését? Anyagilag sikernek számít a magyarországi szerepvállalás?
- Az EBRD üzleti alapon hitelez és fektet be, döntően a magánszektorban. Ennek következtében profitot is termel, de nem ezt tekintjük a legfontosabbnak, hanem azt, hogy a támogatott országok meg legyenek elégedve a bank hozzájárulásával, s a finanszírozott projektek bizonyíthatóan hozzájáruljanak a piacgazdaság stabilizálásához és fejlesztéséhez (és így utat nyissanak a normál piaci szereplőknek a gazdaság finanszírozásában). A konszenzus szerint ezért Magyarországon az EBRD már viszonylag keveset tud csak tenni, viszont másutt - döntően a FÁK-országokban és a Balkánon - annál többet. A bank profitjából finanszírozható tartaléknövekedés segíti, hogy másutt nagyobb volumenben teljesítsen. Újabb országok is kedvezményezetté válhatnak; jelenleg éppen Törökországról folyik az egyeztetés. Az anyagi és az erkölcsi siker jele tehát az, hogy a bank közreműködése iránti igény volumenben és földrajzi értelemben is folyamatosan bővül.
