Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Rektor úr, székfoglalójában úgy fogalmazott: az igazán fontos kérdés az, hogy miért csökken az ország versenyképessége és miért nincs magyar egyetem a világ legjobb kétszázában. Mi erre az ön válasza?
- Debrecenben a rektori székfoglalók hagyománya, hogy országos kitekintéssel tudománypolitikai kérdésekről is szólnak. A napokban került nyilvánosságra a svájci Világgazdasági Fórum 2007-es versenyképességi országrangsora, amelyen Magyarország hat hellyel visszaesett, jelenleg a negyvenhetedik. Tény, hogy a világ egyetemeinek első kétszázas rangsoraiban nincs magyar szereplő. A kettő szorosan összefügg egymással, továbbá a magyarországi tudományfinanszírozás és -irányítás széttagoltságával, alacsony hatékonyságával. A magyar kutatóintézeti és egyetemi csoportok jelentős része kis összegű, a nemzetközi versenyképességhez szükséges kritikus tömeget el nem érő támogatásból kutat. Az intézmények kutatási rendszere sem az egyetemi, sem az akadémiai szférában nem elég attraktív, a külföldről hazakészülő kutatók, az itthon karriert építeni akaró fiatalok vagy az esetleg idetelepülő külföldi kutatók számára nincsenek kiszámítható karrierképek. Kicsi az esély a kiugró tudományos eredmények megszületésére, holott ettől válik igazán "láthatóvá" egy ország tudományos teljesítménye.
- Mire lehet alkalmas az ön által nemrégiben javasolt felsőoktatási és kutatási minisztérium?
- A deklarációk szintjén mindenki elfogadja, hogy a felsőoktatás, a kutatás-fejlesztés és innováció (kfi) az ország fejlődésének kiemelt stratégiai területei kell legyenek; ezt jelenleg nálunk négy minisztérium felügyeli, finanszírozza, koordinálja, nem kellően összehangoltan: az oktatási és kulturális, a gazdasági és közlekedési (a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal az Innovációs Alappal), az önkormányzati és területfejlesztési (döntően a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség), valamint a Magyar Tudományos Akadémia (OTKA). Nincs erős kormányzati képviselet, a jól koordinált cselekvés hiánya pedig kárára van az egyébként igen szűkös források hatékony felhasználásának.
- A kutatás-fejlesztés (k+f) irányítása hagyományosan tagolt, ám sokrétűek az érdekek és a források is. Hogyan lehetne ezt érdemben egyszerűsíteni, a működést hatékonyabbá tenni?
- Nem hiszem, hogy ezen a területen a tagoltság jó és követendő hagyomány. Gyakorló kutatóként és rendszeres pályázóként azt látom: rengeteg energiát vesz el, hogy a nemzetközileg eredményes kutatáshoz elégséges forrásokra egyre több helyre kell pályázni, mert külön-külön egyik sem biztosítja a minimálisan szükséges feltételeket. A fejlesztések nem mindig ott történnek, ahol azt a feladatok, a teljesítmények indokolják. Az egyetemek között nem alakul ki egészséges verseny, nem teremtődtek meg a hazai elitegyetemek létrejöttének feltételei.
El kellene gondolkodni azon, hogy csaknem minden EU-országban - legutóbb Nagy-Britanniában - létrehozták a kutatás és a felsőoktatás önálló tárcáját. Az egységes koordináció megszüntetné az átfedéseket és a párhuzamos finanszírozásokat, kialakíthatja a teljesítmények mérésének objektív rendszerét, kiegyensúlyozott forrásokat biztosíthat a kutatásokhoz, programokat indíthat el az egyébként nemzetközi összehasonlításban alacsony vállalati innováció dinamizálására.
- Hogyan lehetne objektíven mérni az egyetemek sikerességét?
- Számos nemzetközileg jól bevált mérési rendszer van, ezeknek sok elemét már elkezdték a hazai felmérések és összehasonlítások során is használni, elsősorban a felvételiző diákok orientálására. Hiányzik azonban nálunk a kfi tevékenység mérésének és bemutatásának rendszere, pedig a nemzetközi rangsorok ezeken alapszanak. Mérőszámok lehetnek a hazai és nemzetközi k+f bevételek, a publikációk (szám, hely, idézettség), a nemzetközi díjak, a folyóirat-szerkesztőségi tagságok, nemzetközi projektek koordinálása. Ezekre alapozva lehet azonosítani a versenyképes elitegyetemeket vagy azok részegységeit és lehetőséget teremteni kiemelt finanszírozásukra. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy minden magyar teljesítmény megjelenik-e a nemzetközi értékelésekben, hiszen azokat az egyetemek nevei alapján gyűjtik be, amelyek a közelmúltban többször is változtak, illetve azokat nem mindig egységesen használják kollégáink sem.
- Az elitegyetemek honnan kapnának kiemelkedő finanszírozást?
- Erre megteremthetőek a források az Új Magyarország fejlesztési terv keretei között - vannak is jelei e szándéknak. Az egységes irányítás keretei között tartóssá tehető az elitintézmények versenyben kialakuló, emelt szintű finanszírozása, beleértve természetesen a kutatóintézeteket is. Az elitintézmények sikeresek lesznek a nemzetközi kutatási források elnyerésében is.
- A Magyar Rektori Konferencia állami felsőoktatási intézményeket tömörítő bizottsága a közelmúltban megerősítette, hogy továbbra is támogatják a jövő szeptembertől fizetendő képzési hozzájárulás bevezetését. Mekkora éves bevételt jelent majd ez a DE-nek?
- A 2008-as évre az összeg várhatóan 212 millió forint lesz.
- Ön szerint a képzési hozzájárulás és a befolyt összegből adott tanulmányi ösztöndíj, valamint a költségtérítéses képzésbe átkerülés lehetősége együttesen megfelelő ösztönzést ad a tanuláshoz?
- Azt gondolom, hogy ezek az új elemek jelentősen növelik a hallgatók aktivitását. Különösen fontosnak tartom, hogy a hallgatók érezzék a teljesítmény fontosságát, teljesítsék időre és a lehető legjobb eredménnyel a vállalt krediteket. Egyetemünkön már az ezt a szemesztert lezáró vizsgaidőszak után minden évfolyamon és szakon elkészítjük a hallgatók teljesítményrangsorát.
- Évek óta visszatérő kérdés a felsőoktatásból kikerülők munkapiaci sikeressége. Milyen a DE-ről kikerülők helyzete?
- A végzett hallgatóink pályájának követését a közelmúltban kezdtük el, az eddigi tapasztalataink pozitívak. Folyamatosan felmérjük a munkaerő-piaci helyzetet, a munkáltatók által a kérdőívünkre adott válaszok alapján módosítjuk képzési programjainkat. Az országos rangsorok szintén azt mutatják, hogy a Debrecenben végzett hallgatókat szívesen alkalmazzák a cégek.
- A DE látványos és sikeres egyetemi integrációs folyamaton van túl, mára igazi universitas lett. Hogyan sikerült eközben a sokféle érdeket összeegyeztetni?
- A 2000-ben létrejött integrált intézmény első rektoraként úgy látom, hogy az akkor elhatározott struktúra mára rögzült és kitűnően működik. Ennek egyik meghatározó eleme a 15 kar, valamint a szerteágazó területek (agrár, egészségügyi, közoktatási, k+f szervezeti egységek) tevékenységének három működési centrumba szervezése, jelentős operatív és pénzügyi önállóságuk biztosítása. Szolgáltató tevékenységeink hatékonyságát döntően tendereken nyertes külső cégek biztosítják, nagyszámú ppp-programot hajtottunk végre (nemcsak állami garanciával). A következő évek jelentős feladatai közé tartozik a mesterképzési (M.Sc.) programok indítása, valamint a debreceni Pharmapolis Technológiai Platform és Klaszter létrehozása és a várossal közös elindítása.
- Milyen az egyetem pénzügyi helyzete, honnan származnak a bevételei?
- A DE pénzügyi helyzete stabil, a likviditása tartósan igen jó. A bevételekben (idén csaknem hetvenmilliárd forint) az állami támogatás aránya nagyjából 40 százalék, a többit az egészségügyi ellátásra kapott összegek (OEP) és a saját piaci bevételek (mintegy hatmilliárd forint) teszik ki. Az utóbbiban jelentős a súlya a külföldi hallgatók képzésének (mintegy 1300-an tanulnak itt angol nyelven). A k+f bevételünk 2006-ban meghaladta a 4,3 milliárd forintot, ezzel a DE a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mellett kiemelkedik a hazai intézmények közül.
- A rektori poszton elődjét, Nagy Jánost a miniszterelnök nemrégiben az ÁPV Zrt. igazgatósági elnökének, majd a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökének kérte fel. Ön szerint az egyetemi-tudományos háttér mennyiben előny, illetve hátrány a politikában vagy annak határmezsgyéin?
- Az egyetemi oktatói, kutatói és vezetői munka sokféle képességet bontakoztathat ki. A nagy hazai egyetemek rektorai ma egyszemélyi felelősei nagyvállalati léptékben is jelentős, bonyolult szervezeteknek, több esetben hatalmas vagyonnal gazdálkodnak, egészségügyi rendszereket működtetnek, sokmilliárdos fejlesztéseket irányítanak. Adott esetben felkészültek országos feladatok elvégzésére is. Ami engem illet, már vállaltam országos feladatot: 2004 és 2007 között a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnökévé választott az akkori testület. Ahogy eddig, a jövőben is csak olyan felkérést mérlegelnék, amely esetében az adott testület, szervezet nem kinevez, hanem közvetlenül választ meg vezetőt.
