Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közszféra nincs ellene a reformoknak, nyilvánvaló ugyanis, hogy itt is az új követelményeknek megfelelően kell górcső alá venni a rendszert, és a szerepvállalás végiggondolása után döntse el az állam, mit vár el a szervezeteitől, illetve a munkaerőt milyen finanszírozásban kívánja alkalmazni – mondta lapunknak Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. Véleménye szerint ha alapos és körültekintő lesz az új struktúrák kialakítása, akkor a SZEF sem zárkózik el attól, hogy ahol szükséges, ott csökkentsék, ahol kell, ott viszont növeljék a létszámot. Ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy az elbocsátottaknak az állam nyújtson segítséget: itt szóba jöhetnek az atipikus foglalkoztatási formák (távmunka, részmunkaidős foglalkoztatás), az átképzés, valamint a bővített prémium évek program alkalmazása (ennek révén az öt évvel nyugdíj előtt állók részmunkaidőben dolgozhatnak).
Tapasztalataim szerint a magyar államigazgatásban az elbocsátott munkaerőt nem segítik az elhelyezkedésben, holott az outplacementre (amikor a munkáltató az elbocsátott munkavállaló számára képzési programot biztosít, amelynek költségeit részben vagy teljes egészében átvállalja) szükség volna – mondta lapunknak Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője. A dolgozó számára a központilag elhatározott leépítés – amikor egész részlegek szűnnek meg – előnye, hogy nem a teljesítménye miatt bocsátják el, így legalább ez nem okoz számára kudarcérzést. Véleménye szerint a közszférából elküldött munkavállalókra jellemző, hogy továbbra is elsősorban állami munkahelyek felé orientálódnak, mivel „csak abban a kockában tudnak gondolkodni”.
A szakértő szerint ahhoz, hogy a versenyszektorban munkát találjanak, különösen a megfelelő személyiség fontos. Emellett „természetesen” szükség van naprakész tudásra, kommunikációképes – akár kétféle – nyelvtudásra, megfelelő informatikai ismeretekre és flexibilitásra – véli a szakember, akinek tapasztalatai szerint a közszférából távozók kapcsolati hálója általában „nem rossz”. Az álláskeresési idő három hónap és másfél év között változik, az átlag valahol fél év körül lehet. Különösen érdekes a távozó felső vezetők helyzete: tudásuk és tapasztalatuk révén elvileg az átlagnál gyorsabban találhatnak új helyet, csakhogy azok száma korlátozott, ez pedig növeli a váltási időt.
