Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU jelenlegi tagországaiban komoly hagyománya van annak, hogy a munkavállalók gyakorolják véleményezési és tájékoztatáshoz való jogaikat, az újonnan csatlakozó államokban a vezetők még számos tevékenységet bizalmas információnak éreznek, és nem szívesen osztanak meg alkalmazottaik képviseletével - állapította meg a Hewitt Inside kutatása, amelynek során az unióhoz jövőre csatlakozó tíz ország közül nyolcat vizsgáltak.
A felmérésben részt vevő országok mindegyikében jelentős mértékben csökkent a szakszervezeti tagok száma a kilencvenes évek elején, miután megszűnt a munkavállalói szervezetekbe való belépés kényszere. Azok, akik mégis tagok maradtak, vagy újonnan léptek be a szakszervezetbe, egyre aktívabb szerepet játszottak annak működésében.
A kollektív szerződéssel védett munkaerő arányában is nagyok a különbségek. A lett munkavállalók 20, a litvánok 15 százalékával szemben a magyarok fele, a szlovénoknak pedig 100 százaléka rendelkezik kollektív szerződéssel.
A szakszervezet és az üzemi tanács közötti különbség országonként változó. Ha egy munkahelyen mindkét testület megvan, akkor a tanács általában a munkahely-specifikus témákkal foglalkozik - munkaidő, túlóra, képzések, karrierlehetőségek -, a szakszervezet elsősorban a kollektív szerződést és annak betartását kíséri figyelemmel. Az üzemi tanács csak felelősségre vonhatja a munkaadót, a szakszervezet különböző munkabeszüntetési akciókra, sőt akár sztrájkra is felszólíthat.
A vizsgált országok közül Magyarországon van legpontosabban elhatárolva a két szervezet feladatköre - véli a kutatás. Csehországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban nem lehetséges a két testület együttes jelenléte egy munkahelyen.
