Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A politikában és a gazdaságpolitikában az utóbbi hónapokban többször is megfogalmazódott a kérdés, hogy a magyar gazdaságnak mennyi időre lesz szüksége az Európai Unió átlagának eléréséhez. Erre többféle válasz is adható. Az utoléréshez legalább 25 esztendő szükségeltetik, ám kedvező esetben akár rövidebb idő alatt is lehetséges a felzárkózás - állapítja meg egy, a Miniszterelnöki Hivatal és a Pénzügyminisztérium közreműködésével készült tanulmány.
A szerzők szerint megfelelő gazdaságpolitikai és külgazdasági feltételek mellett a magyar gazdaság számára reális az esély a tartósan évi 4,0-5,0 százalék közötti növekedésre. Az egy főre jutó GDP-nél tíz év alatt elérhető az uniós átlag 75 százalékának megfelelő szint, ha eközben az EU átlagosan évi 2,0 százalékos növekedési pályán mozog.
A tendencia tartósságától függően akár 25 év is elegendő lehet a teljes felzárkózáshoz. Évi 3,5 százalékos bővüléssel számolva az uniós átlag háromnegyedének eléréshez 24, a teljes utoléréshez pedig 57 év szükséges. Vásárlóerő-paritáson számolva Magyarország 1999 végére az egy főre jutó GDP-ben az EU-átlag felét érte el.
A három szerző szerint a növekedési pályát nem veszélyezteti az ország külső és belső eladósodottsága. A viszonylag magas gazdasági növekedés mellett az adóssághoz kapcsolódó tőke- és kamattörlesztés egyre kisebb terhet jelent a gazdaság egészének. A szerzők szerint a kedvező állapot fennmaradásához legalább évi 2 százalékos elsődleges költségvetési többletet kell évről évre elérni, amiből az is következik, hogy a belső fogyasztás bővülési üteme elmarad majd a GDP növekedésétől. A gazdaságpolitika relatív teret szeretne biztosítani a lakossági fogyasztás növekedésének, ezért a közösségi fogyasztás mértéke távlatilag biztosan csökken vagy stagnál. Így a növekedés húzóereje továbbra is csak az export lehet.
Egy adott ország GDP/főben mért és dollárban kifejezett felzárkózása azonban csupán kis részben függ a felzárkózó és a mércének tekintett ország (illetve régió) között az előbbi javára megmutatkozó növekedési ütemkülönbségtől. A folyamatban meghatározó szerepet játszik az árfolyamváltozás, azaz a felzárkózó ország devizájának felértékelődése.
Így az utoléréshez szükséges időtávot hiba volna kizárólag a reálnövekedés-különbségek alapján prognosztizálni - véli Inotai András közgazdász. Feltételezhető, hogy Magyarország számára is fontos lesz az euróban vagy dollárban mért felértékelődés, amely a tapasztalatok szerint a sikeres modernizációt az esetek többségében kíséri. A bekövetkező felértékelődés nem feltétlenül vezet a versenyképesség romlásához, ha a deviza reálfelértékelődésénél dinamikusabban bővül a gazdaság termelékenysége.
A felértékelődés viszont érdemben csökkentheti az EU-átlag eléréséhez szükséges időt. Erre több európai példa is van. Az 1985-1994 közötti adatokat alapul véve például Portugália egy főre jutó GDP-je csaknem négy és félszeresére emelkedett. Ebből a növekedésből a reál GDP-bővülés alig 30 százalékot tett ki. Ilyen reálütem mellett a portugál gazdaságnak a támogatások szempontjából fontos 75 százalékos EU-szint eléréshez 54 évre, a felértékelődés hatásait is beszámítva viszont mindössze 17 évre van szüksége.
D. L.
