Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kiszáll egy tőzsdei cégből egy nagybefektető, mert úgy érzi, az áremelkedés már elérte azt a szintet, amikor megéri realizálni a profitot. Ez gyakori helyzet a világ bármely tőzsdéjén. Egy hazai nagyváros polgármestere az aznapi tőzsdei átlagár alatt 354 forinttal (14,1 százalékkal) olcsóbban eladja a város tíz éve meglévő részvénycsomagját a térség százéves múltú ipari óriásában, mert - amúgy igen elégedetten - úgy véli: az értékesítési ár jóval meghaladja a részvények valós értékét. Ez talán csak Magyarországon, a mi önkormányzatainkkal és a mi tőzsdénkkel fordulhat elő.
Könnyű lenne élcelődni a valós értéken a polgármester rovására, rámutatni, hogy éppen a tőzsde az a hely, ahol egy adott papír adott pillanatban annyit ér, amennyit adnak érte, és nem biztos, hogy a cég 20 százalékát több száz kötésben megvásároló befektetők tévednek a cég értékét illetően. Ám aligha egy - amúgy kiváló sportolói múlttal rendelkező - meglehetősen elfoglalt városi vezető feladata eligazodni a tőzsde rejtelmeiben. Éppen ezért választott a város - közbeszerzési eljáráson - tanácsadót magának, aki megfelelő díjazásért bizonyára felvilágosította az eladót az eladásra kínált részvény piaci helyzetéről és áralakulásáról. Amit egyébként egy brókercégnek bármely ügyfele akár százezer forintos eladási megbízása esetén is lelkiismeretesen meg kell tennie. Lehet, hogy jobban járt volna a győri polgármester, ha besétál bármelyik befektetési szolgáltató irodájába és ad egy sima, félszázalékos jutalékú eladási megbízást a piaci árra?
