Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kísérteties ábra járta be a napokban a világhálót, amely az 1987-es tőzsdekrach és a jelenlegi helyzet közötti hasonlatosságokra hívja fel a figyelmet.
A hivatalban lévő jegybankárok inkább nyugtatgatni próbálják a kedélyeket, míg az exbankárok inkább a pesszimista forgatókönyv hívei: Alan Greenspan volt Fed-elnök szerint is nagyon hasonló az 1987-es, az 1998-as, valamint a 2007-es szituáció, tehát "remegnek a kezek". Miközben sokan azzal érvelnek, hogy az amerikai sub-prime jelzálogpiac csak nagyon kis szelete a tortának, a jelek baljósak, és arra utalnak, hogy a pénzügyi rendszer tart még egy-két csontvázat a szekrényben. A jegybankok folyamatosan árasztják a pénzt a bankközi pénzpiacra, a bankok hetek óta nem hajlandóak három hónapon túl hitelt nyújtani egymásnak, és a sem a deviza-, sem pedig a részvénypiacok nem tudtak visszatérni a korábbi trendbe. A menekülő befektetők az amerikai állampapírokban találtak biztonságot, ahol a hozamcsökkenés mértéke főként a 2-3 éves lejárat esetében elképesztő (0,9 százalékpont) volt.
Technikailag szintén nem túl rózsás a helyzet. Ezúttal érdemesebb hosszabb távú grafikonon vizsgálni a DAX alakulását. A heti bontás nagyon beszédes. Tisztán látszik, hogy az árfolyam esését az 50 százalékos Fibbonacci szint tartotta meg 7280 pont környékén, majd ezt követően a 10 hetes mozgóátlag 7640 pontos visszatesztjénél tartunk éppen. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy 2004 augusztusa óta, amikor az árfolyam át tudta törni a 10 hetes mozgóátlagot felfelé és felette zárt, akkor az hosszú távon megtartotta az árfolyamot és erős támasznak bizonyult. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elmúlt három évben heti bontás alapján nem volt "false breakout". Viszont a mostani próbálkozás sikere ellen szól, hogy a visszateszt csökkenő momentum mellett alakult ki, vagyis bearish divergencia fedezhető fel. Amennyiben nem jön össze az ellenállás áttörése, úgy megint az 50 százalékos Fibbonacci szint lehet az alsó támasz.
Ha egy kicsit ráközelítünk a grafikonra és napi bontásban szemléljük, még többet megtudhatunk a folyamatok hátteréről. Láthatjuk, hogy a júliusi esés során fontos pontot jelentett az 50 napos mozgóátlag letörése. Kimondhatjuk, hogy mind a heti, mind a napi bontásnál a mozgóátlagoknak kitüntetetten fontos szerepük van. Jelenleg az árfolyam beszorult a lefelé tendáló 50 napos és a felfelé mutató 10 napos mozgóátlag közé. Mivel egyre szűkül a mozgástere, jelentősebb elmozdulás várható valamelyik irányba. Az elmúlt héten történt egy kitörési kísérlet, ám az másnap csúnyán behalt. Amikor legutóbb ellenállásként viselkedett az 50 napos mozgóátlag, akkor egy duplaalj formáció keretében második próbálkozásra sikerült áttörnie. Ám a mostani helyzet sokban különbözik a korábbitól. Akkor erős emelkedő trendben volt az árfolyam, most pedig nagyon bizonytalanul oldalazik és keresi az irányt. Ráadásul most még az idő is sürgeti a beszűkülő mozgóátlagok miatt. Amennyiben lefelé veszi az irányt az árfolyam, úgy megint az 50 százalékos Fibbonacci szint, majd pedig a 200 napos mozgóátlag lehetnek az fékező támaszok.
