Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Féléves tárgyalást követően a Mol megvásárolta az észak-olaszországi mantovai finomító tulajdonosát, az Italiana Energia e Servizi (IES) nevű társaságot. Az itáliai üzem kapacitása évi 2,6 millió tonna, mintegy ötöde a Mol jelenlegi teljesítményének. Az IES ezenkívül a finomító körzetében 165 benzinkúttal is rendelkezik, amelyekből harmincat maga üzemeltet. A vételárat a felek az üzlet negyedik negyedévre várt lezárásáig titokban tartják, az árról a Mol annyit hozott nyilvánossága, hogy az összhangban áll az összehasonlítható tranzakciók EV/EBITDA mutatóival, valamint a Mol feldolgozás és kereskedelem üzletére érvényes 16 százalékos hosszú távú megtérülési céljával. A piacon persze azonnal megindultak a találgatások a pontos összeget illetően, a névtelen kiszivárogtatók konszenzusa ezt valahová 650–800 millió euró közé teszi (a Dow Jones bejelentést megelőző híre 800 millió eurós vételárról és az olasz cég 300 millió eurós hitelállományáról szólt).
A Mol a következő öt év során további 130 millió eurót kíván a finomító azonnali, kapacitásbővítő fejlesztésére költeni, amivel annak kibocsátása éves szinten 3 millió tonnára növelhető, ezután tovább vizsgálja, hogy milyen minőségi fejlesztésekbe érdemes még fognia – mondta el Mosonyi György a cég tegnapi sajtótájékoztatóján. (A Mol most fogott bele a százhalombattai finomító fejlesztésébe is.) A Mol vezetője elmondta: az akvizíció erős piaci jelenlétet biztosít számukra Észak-Olaszországban, és fontos lépés a cég 2010-es tervszámainak eléréséhez. A vétel erősíti a Mol helyzetét a környező országokban, így Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában is. Olaszországban ráadásul további akvizíciós lehetőségek vannak, amihez a mostani bevásárlás kitűnő kiindulópontként szolgálhat – tette hozzá Alács Lajos stratégiai és üzletfejlesztési igazgató.
Az IES júniusban zárult üzleti évéről szólva a Mol-vezetők elmondták, hogy a forgalom és az EBITDA eredmény – egy betervezett finomítói nagyleállás miatt – várhatóan elmarad az egy évvel korábbi 1,3 milliárd eurós, illetve 98 millió eurós szinttől.
Az elemzők meglehetősen fanyalogva fogadták az akvizíció hírét. A Merrill Lynch például úgy érzi, hogy a lépessel a Mol letért a stratégiájában meghatározott útról, amelynek értelmében a cég a növekedési piacokra koncentrál. A Merrill szerint az olasz üzemanyagpiacon rendkívül erős a verseny, az árrésekre a jövőben ráadásul még erősebb nyomás nehezedik. Az amerikai elemzés szerint a mantovai bevásárlás rontja majd a Mol finomító üzletágának hatékonyságát, amely a Merrill szerint jelenleg a legjobb Európában. Az akvizíció zárása után ráadásul a Mol eladósodottsági rátája a hosszú távú célként megjelölt 30 százalék közelébe, 27 százalékra nő, ami azt jelenti, hogy a magyar olajtársaságnak nem sok mozgástere marad a jövőben (a Mol menedzserei úgy fogalmaztak, hogy a vásárlás után jóval 30 százalék alatt maradnak). A bevásárlás az elemzés szerint nem gyakorol hatást a Mol eredményére, esetleg enyhén rontja majd azt – ez azonban csak a vételár ismeretében mondható meg pontosan. A Merrillhez hasonlóan a cég számára eddig ismeretlen piacra való belépést kritizálja a Citigroup elemzése is, a Wood pedig a számításai szerint túl magas vételárat nehezményezi.
A Mol-részvények árfolyama alig reagált a hírre, annak mozgását az utóbbi időben ugyanis szinte csak az OMV-ajánlattal kapcsolatos találgatások képesek befolyásolni.
