Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Soha nem voltak még ennyire pesszimisták a Wall Street-i elemzők – szerencsére. Mielőtt ugyanis 2003-ban Eliot Spitzer New York-i főállamügyész rákényszerítette a vezető befektetési bankokat, szigorúan válasszák el befektetési és elemzési tevékenységüket, az elemzők kimondott-kimondatlan kényszerből szinte csak pozitív ajánlásokat fogalmazhattak meg. A befektetési bankárok szinte egyáltalán nem tűrték az eladási javaslatokat és már a tartási ajánlást is személyük elleni támadásként élték meg.
Márpedig ennek következtében rendkívül pontatlanul dolgoztak akkoriban az elemzők, ám úgy tűnik, az elemzési és a befektetési tevékenység szétválasztása meghozta gyümölcsét – írja a Bloomberg. A Spitzerrel anno megállapodó tíz brókercég elemzőinek teljesítménye ugyanis jóval megbízhatóbbá vált, kilencen közülük olyan tanácsokat adtak, melyeket felhasználva a befektetők az elmúlt két évben „megverhették” az S&P–500 indexet. (Legjobban a Credit Suisse elemzései sikerültek, azokra alapozva 4,7 százalékkal lehetett túlteljesíteni az S&P-t, a JP Morgan 2,9, a UBS 2,8 százalékos pluszt hozott.)
Az adatokból ráadásul kiderül, az elemzők már nemcsak vételi ajánlásokban tudnak gondolkozni. Az S&P 2000-es csúcsa idején az ajánlások 72 százaléka vételt javasolt, csak 25,4 százalék javasolt tartást, és mindössze 1,9 százalékuk tanácsolt eladást. Ebben a környezetben indult meg az a mélyrepülés, aminek következtében az S&P–500 értékének közel felét elveszítette... Idén februárban először azonban a tartás ajánlások meghaladták a vételre buzdító felhívásokat, jelenlegi arányuk 45,3 százalék a 47,8 százalékkal szemben. Eladást is egyre gyakrabban mernek javasolni, jelenleg az elemzők a társaságok 6,9 százalékánál tanácsolják ezt. (Sőt egyre többen shortolnak is – azaz adnak el kölcsönkért részvényt –, jelenleg az ilyen nyitott pozíciók a New York-i tőzsde kapitalizációjának 3,1 százalékára rúgnak – márpedig ilyen magas sohasem volt ez az arány.)
