Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a kormány idén nyáron elhatározta, hogy a megszorító csomagba beleteszi az árfolyamnyereség-adót (áfonya), talán nem is számított arra, hogy a közvetlen befizetések mellett egyéb járulékos haszna is lesz az intézkedésnek. Azzal ugyanis, hogy a magánszemélyek árfolyamnyereség-adójának kulcsát 0-ról 25 százalékra emelte, bezárt egy igen népszerű adóelkerülési kiskaput.
Korábban ugyanis szinte bevett gyakorlat volt, hogy kihasználva a részvények határidős piacának illikviditását, a vállalatok reális áron vásároltak határidős részvénypozíciókat, melyeket gyorsan, és – kedvező ajánlatok híján – jelentős veszteséggel értékesítettek „független” magánszemélyeknek. A cég számláin így veszteség keletkezett, ami adóalap-csökkentő tételként felhasználható volt. A veszteség persze nem volt valódi, az megtalálható volt a baráti magánszemély számláján, akinek – lévén adómentes – emiatt nemigen fájt a feje. Az ügylet „ára”, vagyis jutalékköltsége rendszerint a teljes érték 3–5 százaléka volt, beleértve ebbe a tőzsdei díjakat is.
A változás, úgy tűnik, nyomot is hagyott a határidős piac forgalmán. Miközben ugyanis az áfonya bevezetése a prompt piacon nem okozott jelentős forgalomcsökkenést, addig a részvények határidős piacán a havi átlagos forgalom 40 milliárd forinttal esett. Ezek alapján – feltételezve, hogy a visszaesés teljes egészében a kiskapu becsukásának köszönhető, és átlagosan 10 százalékos „bukásokkal” számolva – mintegy 4 milliárd forintos adóalap-csökkentést lehetett havonta összehozni. Ennek a 4 milliárd forintnak az adóvonzata mintegy havi 640 millió forint. A másik oldalon ezt az összeget csökkenti a brókercégek kieső nyeresége, amely havonta akár 100-120 millióra is tehető. Így – ez persze csak durva közelítés – a határidős kiskapu becsukásával évente mintegy 6 milliárd forintnyi többlet-adóbevételre tehet szert az állam – majdnem annyira, mint amennyire az árfolyamnyereség-adóból számít.
