Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A stabilan erős forint és a magas hozamok vonzották az elmúlt évben a külföldi befektetőket a hazai állampapírpiacra. Aki mert, nyert is, a hosszú papírokon 2004 tizenkét hónapja alatt – az árfolyamnyereséggel együtt – akár húszszázalékos profitot is elérhettek a befektetők. A magyar vállalatok azonban komolyan megsínylették az erős forintot, csupán azon kevesek jártak jól (elsősorban importőr cégek), akik külföldi devizában adósodtak el, és bevételeiket forintban realizálták. Az exportőrök és így a gazdasági szereplők jó része azonban negatívan ítélte meg az árfolyammozgásokat. Az elmúlt egy évben az euró kurzusa a 260 forintos szintről 245 forintra esett, ráadásul úgy, hogy az év második felében már stabilan 245 és 250 forint között mozgott az árfolyama. A dollár esetében még látványosabb volt a zuhanás. Az év elején 210 forint fölött váltották az amerikai devizát, amely egészen az ősz elejéig tartotta a 200 forintos szintet, az elmúlt három hónapban azonban a dollár szabadesésbe váltott. 2004-ben a történelmi mélypont az euróval szemben 1,3666 dollár volt. Az év végi 180 forintos dollárár nagyjából az 1997. eleji szintnek felel meg. (Azóta a forint kumulált inflációja meghaladta a 65 százalékot.) Ezek a mozgások a dollárban számoló alapkezelők szemében még inkább vonzóvá tették a magyar papírokat.
Az erős hazai fizetőeszköz ráadásul magas belföldi kamatszinttel járt együtt, köszönhetően annak, hogy az MNB 2003 decemberében 300 bázisponttal, 12 és fél százalékra emelte a jegybanki alapkamatot. Egy évvel ezelőtt az egyéves lejárathoz tartozó referenciahozam jóval 11 százalék fölött állt, ami duplája volt a várható inflációnak, ráadásul az EU-csatlakozás miatt az országkockázatot is mind kedvezőbbre taksálták a külföldi befektetők. (A költségvetés és a fizetési mérleg hiánya pedig önmagában kevéssé riasztotta a fejlődő piacokon edződött alapkezelőket.)
Az Európában jószerével példátlan hozamfelár természetesen a magyar állampapírok irányába vonzotta a külföldi tőkét. A külföldi kézben lévő állampapír-állomány a 2003. december 31-i 2222 milliárd forintos állapothoz képest egy év alatt 2509 milliárd forintra nőtt (a legmagasabb értéket október elején érte el 2543 milliárd forinttal). A 300 milliárd forintos (de dollárban számolva egyenesen 3,3 milliárdos!) növekedés masszív hozamcsökkenést vont maga után. Az eltelt egy év alatt a jegybank ha több lépésben is, de visszavágta a korábbi 300 bázispontos emelést, de elég óvatosan ahhoz, hogy a külföldi befektetők ne akarjanak távozni zsebükben az árfolyamnyereséggel. (Annyira óvatos volt, hogy mire lépett, az már régen beépült az árakba.)
Időnként persze fellángolt a terméketlen vita arról, hogy forró vagy hideg pénz jött be a piacra. Egy biztos: a magyar állampapír az EU-zónában jelenleg az egyik legattraktívabb hozamú befektetés, amelyet a külföldiek a hazai elemzők zöménél biztosabbnak ítélnek, ám kérdés, hogy a 2005-re biztosan várható további lépcsőzetes – vagy éppen gyorsabb – kamatcsökkentés közepette mikor változik meg az eddigi trend. A drámai változásnak viszont ellene hat, hogy évről évre csökken a forintban denominált újonnan piacra kerülő állampapírok volumene. A 2003-as 1348 milliárd után (NAPI Befektető, 2005. január 3., 13. oldal) tavaly 763 milliárdnyit bocsátottak ki, idénre viszont 464 milliárd a terv. Ennyit a csökkenő banki kamatok mellett a hazai befektetők önmagukban is felszívhatnak.
