Az utóbbi időben sok szó esett a két hazai tőzsde tulajdonosváltásáról. Nemzetközi kitekintésben a budapesti tőzsdék tulajdonosi szerkezetük alapján a leggyakoribb, az úgynevezett hagyományos típusba tartoznak, amelynek részvényesei a tőzsdetagok, többnyire különböző pénzintézetek vagy brókercégek. A Budapesti Értéktőzsdén kívül ilyen többek között a bécsi és a New York-i tőzsde, illetve az Európai Unióhoz most csatlakozott feltörekvő országok legtöbbjének börzéje.
Az állam szerepe változó mértékű lehet. A BÉT-ben mindössze a Magyar Nemzeti Bank 6,94 százalékos részesedésén keresztül van jelen a magyar állam, a prágai börzében a nemzeti vagyonalapnak 1,17 százaléka van, Pozsonyban ezzel szemben már jóval magasabb az arány: 22,13 százalék, ami azt is jelenti, hogy a szlovák tőzsde legnagyobb tulajdonhányadú részvényese az állam.
A balti államok tőzsdéinek többségi tulajdonosa az OMHEX nevű társaság, amely jelenleg a skandináv részvénypiac több mint 80, a baltinak pedig több mint 75 százalékát birtokolja, és a maga részéről szintén szórt magántulajdonban van. Az állami tulajdonrész a balti országok tőzsdéiben minimális, a litván tőzsdében például csak egy darab állami részvény van. A varsói tőzsde tulajdonosi szerkezetét tekintve viszont extrém kivételnek számít a kontinensen, hiszen szinte 100 százalékig állami tulajdonban áll.
Akad azonban a lengyel példával ellentétes véglet is, amikor szabadon forognak a tőzsdék papírjai a piacon. Három nagy európai tőzsde, a London Stock Exchange, a Deutsche Börse és a Euronext például maga is tőzsdén jegyzett részvénytársaság.
