Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy a Standard & Poor's által készített felmérés szerint az utóbbi tizenhét év folyamán a legnagyobb osztalékot fizető részvényekből összeállított kosár 12,3 százalékos átlagos éves hozamot produkált, szemben a S&P ötszázas kosarának 10,8 százalékos éves hozamával. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy aki 1986-ban 10 000 dollárt fektetett be ezekbe a papírokba, mára körülbelül 70 000 dollárt mondhat magáénak részvényekben és készpénzben, míg az ötszázas index papírjai csak 56 000 dollárt érnek - írja a CBSMarketwatch.
Az osztalékot fizető részvényekbe való befektetések egyik legfőbb szószólója a ma 76 éves Geraldine Weiss, az Investment Quality Trends hírlevél rendkívüli népszerűségnek örvendő összeállítója. Az idős hölgy annyira ragaszkodik a hatvanas években kialakult elméletéhez, hogy a kilencvenes években egyáltalán nem vásárolt vagy ajánlott technológiai, illetve dotcom-papírokat. Úgy tűnik, igaza lett: az általa ajánlott 350 részvényből álló kosár az utóbbi tizenöt év folyamán 12 százalékos éves hozamot biztosított, ami a rizikófaktorral való korrigálás után a legnagyobb hozamú portfóliónak bizonyult a Hulbert Financial Digest felmérése szerint.
Elmélete egyszerű: az a vállalat, akinek van pénze osztalékot fizetni, nagy bajban nem lehet, ráadásul az amerikai piacokon tömegesen jelen lévő kisbefektetők jobban szeretik a konkrét osztalékot készhez kapni, mint a gyorsjelentések számadatait böngészve árfolyamnyereségre szert tenni.
Újabb érv ezen vállalatok papírjai mellett, hogy a nagy osztalékot fizető tásaságok kevéssé függenek a makrogazdasági környezettől, teljesítményük a változó üzleti körülmények között is állandó - ezek jellemzően komoly alapokkal rendelkező, nagy múltú vállalatok. Ezzel szemben a kisebb cégek ugyan rövid távon nagy nyereségre tehetnek szert, ám fokozottan ki vannak téve a gazdasági körforgás hatásainak, emiatt előbb-utóbb „törvényszerű” a bukásuk - a leírás tökéletesen ráillik a kilencvenes évek végének dotcom-vállalkozásaira. Ráadásul a magas osztalék, amelyet megbízhatóan hosszú ideje fizet egy vállalat, megerősíti a befektetőket abban a tudatban, hogy nehéz gazdasági helyzetben is számíthatnak jövedelemre a részesedésükért cserébe, ennek köszönhetően az osztalékfizető társaságok papírjai sokkal kisebb volatilitást mutatnak, mint az éves részesedésen spóroló társaiké.
