Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az internetgazdaságot és az informatikai ipar egészét is a szabad piac mintaképének szokták tekinteni, pedig közvetve mindkettő erősen függ a közintézményektől. A Pentagon megrendelései nélkül a Szilícium-völgy ma is tehénlegelő lenne és az internet szülőföldje is az állami akadémiai intézetek légkondicionált szobái közt keresendő – állapítja meg a The Economist. Mindezek tükrében kissé képmutató az IT-ipar azon imázsa, hogy ez a terület a szabad alkotókészség, a szabad piac közpénzes „injekcióktól” és állami atyáskodástól mentes világa. Egyebek mellett a Microsoft ellen indított antitröszt-per is megmutatta, hogy adott esetben az állami beavatkozás széles körű támogatásra lelhet az ágazat vállalatai körében.
A lobbizás azóta sem hagyott alább. Az informatikai cégek által fizetett lobbisták egyik kedvenc témája a szélessávú hozzáférés elterjedésének ügye. Munkaadóik (az Intel, a Microsoft és mások) álláspontja szerint az államnak tenni kéne az ügyben valamit, hogy az észak-amerikai háztartásoknak a jelenlegi kilenc százaléknál nagyobb hányadában legyen elérhető a gyorsabb hozzáférés. Érvelésük szerint ez felpörgetné az új szoftverek és hardverek iránti keresletet, ami jót tenne a gazdaságnak is. A TechNet, az egyik legfőbb high-tech lobbicsoport már el is készített egy javaslatot, amely adókedvezményekkel segítené az új átviteli technika terjedését.
A törvényhozás befolyásolása azonban nem csupán meghatározott célok eléréséért folyik, hanem időnként védekező jelleget is ölt. Az IT-cégeket meglepte, amikor a Disney kiadó meggyőzte az egyik szenátort arról, hogy nyújtson be törvénytervezetet, amely a zene- és videokalózkodás nyomon követését lehetővé tevő részegységek beépítésére kötelezné a technológiai vállalatokat. Las Vadasz, az Intel egyik vezető menedzsere azt mondta a javaslatról szenátusi meghallgatásán, hogy annak következtében a PC-k „a továbbiakban nem lennének többek a buta DVD-lejátszók egy drága fajtájánál”.
A kormányzat és az informatikai ipar összefonódását segítik a szeptember 11-ei események után meghozott biztonsági rendelkezések. Ezek egyike például lehetővé teszi az internetforgalom ellenőrzését előzetes bírósági engedély nélkül. Az új szabályok érvényesítése új technológiát kíván, ennek nyomán például az Oracle arról számolhatott be, hogy az előző pénzügyi évben a forgalma 23 százalékát kormányzati megrendeléseknek köszönhette. (Ez az arány vélhetően csökkenni fog, mert kiderült, hogy a nagyvállalat a szükségesnél jóval több szoftvert adott el Kalifornia államnak és vélhetően más államoknak is. Az állami megrendelések természete már csak ilyen.) Látva, hogy a központi költségvetésben az idei év 46 milliárd dollárjáról 2003-ban 52-re emelik a technológiai kiadásokat, nemcsak az Oracle, de a Siebel és a Tibco is bejelentette biztonsági kezdeményezését, amelyek célja, hogy segítsenek a kormánynak a szétszórt adatbázisok áttekintésében, a gyanús személyek kiszűrésében.
Még a függetlenségükre igencsak büszke startup vállalkozások figyelme is az állam felé fordult, pedig korábban kockázati tőkebefektetőik óvták őket a közhivatalok bürokráciájától. A CIA In-Q-Tel névre keresztelt alapjának vezetője például szeptember 11-e óta 1200 üzleti tervet tekintett át – jelentős növekedés ez ahhoz képest, hogy a befektető 1999-es megalapítása és a terrortámadások között összesen 1000 ajánlattal találkozott.
A biztonság problémájának előtérbe kerülése szakértők szerint hosszabb távon közvetlen hatással lesz a technológia fejlődésére. Az is elképzelhető, hogy fontosságban megelőzi a teljesítmény növelésének, az újabb képességek kialakításának és a könnyebb használhatóságnak az igényét. A fejlesztők a korábbinál szigorúbb szabályozásra számíthatnak.
