Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szokásosnál több tételre lehetett licitálni május 24−26. között a BÁV művészeti aukcióján: a nagy menet jó elkelési arányokat hozott, talán az utolsó nap vége felé érződött némi elfáradás. A sorozat az ékszerekkel kezdődött, a sztárdarab a közel 5 karátos briliánst tartalmazó szolitergyűrű volt. A szép, nagy tisztaságú és modern csiszolású kő örök befektetés − mai tudásunk szerint az ilyenek ára sose csökken −, 3 milliós kezdés után 4 millió forintért kelt el. Nem mindegyik brill ékszerre akadt licitáló − 2,2 milliós és 800 ezres kezdéssel is maradt vissza −, de volt, amiért nagyon küzdöttek: egy, sok kicsi régi csiszolású, összesen 2 karátnyi kővel ékesített nyakék például 150 ezerről indult, végül félmillión ütötték le. Az ékszer egyébként \"beleszeretős\" műfaj, jellegzetes kép, hogy 2-3 barátnő licitál, együtt tanakodva, mennyire is kell az a koktélóra vagy fülbevaló − ha nagyon, akkor megy az ár. Az óráknak inkább gyűjtői vannak, ők tudják, hogy megéri vásárolni magyar aukciókon, mert a nemzetközi árnál jóval alacsonyabban lehet hozzájutni márkás darabokhoz − most éppen egy gyöngyház számlapos arany férfi Rolexhez 2,2 millióért, illetve a kávébarna számlapos Bulgari órához 1,4 millióért.
A festménynap jól indult Johannes van der Bent antik képével: a Díszkert háziállatokkal árát 320 ezerről rögtön 1 millióra tornászták fel. A régi anyagban volt még más nagyarányú áremelkedés is − egy fiatal lányt ábrázoló német portré ára például 260 ezerről 900 ezerre emelkedett −, de ez a nap hozta a legtöbb megmaradt tételt is. Nem kelt el például Farkas István balatoni festménye sem, sokallta érte a piac a 12 milliós árat. A katalógus címlapképe, Kádár Béla legnépszerűbb korszakából származó női aktja viszont 3,8 millió helyett 6 millióért került új tulajdonosához. Skuteczky Döme a BÁV örök favoritja, felvidéki és szlovák gyűjtők, kereskedők vadásznak rá, most a Rézolvasztó inas 550 ezres induló árát 3,4 millióra tornászták fel. Volt még néhány nagy ugrás: Vastagh Géza Oroszlánja 320 ezer forint helyett 2 milliót ért meg valakinek, Ligeti Antal ceruzarajza az ifjú Munkácsyról 160 ezer helyett 800 ezret. Márffy Ödön Pipázó férfija 3,4 millió, Rippl-Rónai Kalapos férfifej című pasztellja 2,4 millió forintért kelt el.
A bútorok között is akadt olyan különlegesség, amelyre többen hajtottak, egy négyfiókos, miniatűrökkel díszített XIX. századi smizett 65 ezres ára 340 ezerre, egy hasonló korú női íróasztal 300 ezres ára 1,6 millióra emelkedett. Egy XX. századi sirván kaukázusi szőnyeg megtízszerezte 20 ezres kezdő árát.
A műtárgynap legdrágább tétele a felvidéki barokk serleg volt, 2,8 millióért, a bécsi historizáló kandelláberpár pedig 1,2 helyett 2,6 millióért kelt el. Jól mentek a Zsolnayk: Mack Lajos vázája, az 1902-es torinói világkiállításra készült sorozatból 800 ezerről 1,4 millióra növelte az árát, Zsolnay Júlia japanizáló vázája (képünkön) pedig 320 ezerről 800 ezerre. Gádor István kerámiatáljait is szerették, egy készlet 55 ezres árát 260 ezerig húzták fel. Medgyessy Ferenc táncosnő szobrának ára 380 ezerről 600 ezerre emelkedett, Vedres Márk 1946-os Ivó fiúja 320 ezer forint helyett 700 ezer, Louis Chalon szecessziós bronzvázája pedig 180 ezer helyett 420 ezer forint lett. A többi háznál is feltűnt már, hogy a kínai tárgyak sorsa a teremben ülő kínai licitálók között dől el − most is négyen küzdöttek egy kínai füstölőedényért, végül 150 ezer helyett 400 ezer forintért szerezte meg valaki.
