Örökzöld fenyők, fák és cserjék földlabdás ültetésére a legmegfelelőbb telepítési időszak szeptember első fele, illetve tavasszal április eleje. Mély gödröt ásni teljesen felesleges, mert a gyökerek 25-30 centinél nem hatolnak mélyebbre. Ültetés után, ha már begyökeresedtek új helyükön, nagyon kevés törődést igényelnek. Ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal szolgál a Pannon-Literatúra nemrégiben megjelent kiadványa, a Nagy fenyő és örökzöld lexikon.
A könyv nem szakkönyv, laikusoknak ad ötleteket, tanácsokat a megfelelő faj vagy fajta kiválasztásához, ültetéséhez, valamint támpontot a már meglévő növény beazonosításához. A címben szereplő fogalmakat is előre tisztázza. A hagyományos tűlevelű fenyőket (például a lucfenyőt és ezüstfenyőt) mindenki fenyőnek nevezi, de a köznapi nyelv gyakran már nem sorolja a fenyők közé a ciprusokat, tujákat, borókákat, tiszafákat és sok egyéb ide tartozó egzótát sem, pedig ezek mind-mind fenyők, rendszertanilag nyitvatermők. Ezeket sokszor „örökzöldként” emlegetik, pedig a szakmai nyelv csak az úgynevezett lomblevelű örökzöldeket (mint a kecsekerágókat, a babérmeggyeket, rendszertanilag a zárvatermőket) nevezi annak. A könyv ezt a két, gyakorlati tulajdonságaiban is markánsan eltérő növénycsoportot külön-külön tárgyalja. A jól kezelhető lexikon átfogó képet ad a kedvelt, forgalomban lévő és könnyen beszerezhető növényekről és azok gondozásáról – a teljesség igénye nélkül. A kötet leírásai, közérthető stílusa Kiss Marcellt, a növényfotók Illyés Csabát dicsérik.
Fazekas Márta