Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rendhagyó születésnapi ajándékot kapott/adott magának Spiró György, amikor április negyedikén a Magvető kiadta a „széljegyzeteket” az író Fogság című könyvéről. Ez sokat segít abban, hogy megértsük, merre járt a főhős Uri (teljes nevén Gaius Theodorus, pontosabban Uriel), és Spiró hogyan látja az ábrázolt korszakot. Bár a műfaj szokatlan Magyarországon – miközben boldogabb országokban (főként német nyelvterületen) teljesen természetes az ilyenfajta párhuzamos kiadványok megjelentetése – a regényt jól kiegészíti ez a nem egészen százoldalas könyvecske.
Sok év munkája a 770 oldalas Fogság: Spiró egy évtizeden át gyűjtötte hozzá az anyagot és kereste a formát. Igyekezett minél többet megtudni az első századi Rómáról, Jeruzsálemről és Alexandriáról; majd bő két év alatt született meg a könyv. Megjelenése, tavaly nyár óta látványosan sok elismerő kritikát kapott és – kellemes meglepetésként – az olvasók érdeklődését is felkeltette. A kiadó már a 8. kiadásnál tart, és az eladott példányszám is közelíti a harmincezret. A jelek szerint tehát Spiró jól tette, hogy regényét a Magvető gondozásában jelentette meg; saját bevallása szerint azért választotta ezt a kiadót, mert bízott abban, hogy így többen olvassák majd és többet írnak a regényéről. Igaza a lett. A kiadó talán kockázatot vállalt a korán kezdett és erőteljes marketinggel, ám az idő igazolta optimizmusát.
A Széljegyzetek felét Csontos Erika interjúja teszi ki, amelyben megnyílik az író: korábbi írásairól és a Fogság megszületéséről egyaránt hosszan vall. A könyvben különösen hasznos, hogy a regény fő helyszíneinek makettje is látható. Szerepel benne a regényíráshoz felhasznált fontosabb könyvek listája is. Emellett igazi gyöngyszemként olvasható a Pilátus, a helytartó című esszé részlete is. Egy kétoldalas összeállítás az évszámok és a történések részletezésével mutatja be ez i.e. 40 és i. sz. 130 közötti időszakot, valamint lajstromba szedi a fiktív kortárs főhős életének főbb dátumait is.
A kiegészítő jelleget jól demonstrálja, hogy a Széljegyzetek címlapja is a regény borítójához hasonlít: saját bevallása szerint az írónak ugyanis egy amerikai régész, Harry J. Leon könyvében látható római zsidó sírlapok tetszettek meg, és onnan jött az ötlet, hogy azokhoz hasonló terrakotta szerepeljen a címlapon.
Az író több interjújában említette, hogy a Fogságban törekedett a olvasmányos és érthető megfogalmazásra. Ez sikerült is. A rosszul látó és csúnya főhős él bele a világba, nem tudják különösebben izgatni az élet nagy eseményei; ám eközben több nyelven beszél, disztichont ír, fest és mozaikot rak, légszivattyút talál fel – a katarzis és a boldogság mégis hiányzik a könyvből.
