Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindig nehéz olyan filmről értekezni, amelyben messze a legjobb rész a főcím, pontosabban a film eleji animáció. Márpedig ez történt a világhíres Rózsaszín párduccal (The Pink Panther) is, amelyről most éppen Hollywood próbált újabb bőrt lehúzni. A jelek szerint meglehetősen sikertelenül.
Ezt megelőzően már tíz filmet sikerült a Rózsaszín párducnak szentelni. Az első, az 1963-as volt, amelyben még David Niven arisztokratikus tolvajszerepe vitte a prímet, míg az ügyefogyott Jacques Clouseau (Peter Sellers zseniális alakításában) csak mellékalak volt a vásznon. A siker nyomán Clouseau egy évvel később főszereplővé avanzsált. Sellers összesen hat filmben játszotta el a bajszáról és francia akcentusáról, valamint ügyefogyottságáról egyaránt elhíresült főfelügyelőt. Legutóbb pedig 1993-ban A Rózsaszín párduc fia címmel Clouseau elveszett gyermekét tették meg főszereplővé, az olasz Roberto Benigni alakításában – a film meglehetősen nagyot bukott.
Ezután jött a Magyarországon most bemutatott amerikai próbálkozás. Az opusszal első látásra még nem is volna nagy baj. Vannak ismert és már bizonyított színészek (így a vicces Steve Martin, a humorban is járatos Kevin Kline, a táskás szemű Jean Reno), másrészt adva van a gyönyörű helyszín (Párizs mutatós részeit sikerült bejárni). Még sztori is van: meggyilkolnak egy világhírű fociedzőt (Jason Statham), és egyúttal ellopják a gyűrűjét, benne a felbecsülhetetlen értékű drágakővel, a Rózsaszín párduccal. A francia főrendőr (Kline), aki éppen a Becsületrendre vár, Franciaország legrosszabb rendőrére, Clouseau-re (Steve Martin) bízza „falból” a nyomozást. A csetlés-botlás végén pedig jön a happy landing...
Ámde. A film nem képes megidézni az európai filmes ősök szellemét, a szórakoztatás pedig a helyzetkomikumban merül ki, mindenfajta ötletesség nélkül. A Shawn Levy rendezte produkció kiszámíthatóan semmilyen, cserébe viszont ezt képes 93 percen keresztül folyamatosan biztosítani. A színészi kvalitásokról számot adni nem tudó popsztár, Beyoncé Knowles szerepeltetése pedig egyszerre felesleges és értelmetlen, bár a végén felcsendülő zene jól jöhet a produkció bevételeinek növelésekor. Aki pedig mégis egy jó rózsaszín párducos filmre vágyik, az menjen az Odeon videotékáiba, ahol mind a hat Sellers-féle filmet kikölcsönözheti.
