Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A globalizációnak – van ilyen egyáltalán? – nevezett fenoménról már több mint egy évtizede írások sokasága jelenik meg világszerte. Nem kivétel ez alól Magyarország sem, ahol magyar szerzők és külföldiek fordításai egyaránt megtalálhatóak a könyvesboltok polcain. Ezek a – világnézetileg meglehetősen sokféle – próbálkozások általában arra tesznek kísérletet, hogy a jelenség valamely szeletét járják körbe, különös tekintettel a negatív vonásokra. Nem csoda, hogy az átlagemberben – miközben az ismeretszintje viszonylag csekély – valamilyen homályos (lásd még obskúrus) félelem- és bizonytalanságérzet alakult ki ezzel a dologgal kapcsolatban.
Ebben a helyzetben határozottan jófej lépés volt a HVG Kiadótól, hogy magyarul is kiadta Thomas L. Friedman És mégis lapos a Föld című könyvét, amelynek szembeötlő az alcíme is: A XXI. század rövid története. A New York Times háromszoros Pulitzer-díjas újságírója ugyanis saját élményeit osztja meg velünk a globalizációról. Pontosabban arról, hogy mi is történik a világban „valójában”. A próbálkozás a jelek szerint sikerrel járt: Friedman egészen könnyedén – magyar szerzőtől ritkán látható módon – elemzi, miért is lett újra egységes a világunk. A könyvre mondható, hogy időszerű, sőt fontos összefoglalás ezekről az új, korábban nem látott jelenségekről. Nem csoda, hogy a Financial Times szavazólistáján 2005-ben az év gazdasági könyvének választották.
Friedman megpróbálja közérthetően leírni az összetett külpolitikai és gazdasági kérdéseket. A címbéli állítással, miszerint mára a Föld újra kilapult, tulajdonképpen egyet is lehet érteni. Ma már ugyanis az e-mailnek, az adattovábbítás ezerféle módjának, a konferenciabeszélgetések mindennapossá válásának és a mindenféle szoftvereknek köszönhetően világszerte mind több ember végezhet egyszerre munkát – többen, mint bármikor korábban az emberiség történetében. Ahogy a könyvben megszólaló egyik cégvezető mondja: „a pálya el lett egyengetve”. És mára eljött a totális globális outsourcing kora is. Ez pedig megköveteli tőlünk, hogy gyorsabban fussunk, ha egy helyben akarunk maradni. Ez itt a „szép új világ”. Mi jöhet ezután?
