Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akár a fenti címet is adhatta volna Wolfgang Hirn a Kína, a nagy falat című könyvének, hiszen ez a legfontosabb mondanivalója. Az 1900–1920-as években a ponyvaregények szinte önálló csoportját alkották azok a krimik, amelyek a rejtelmes ázsiaiak bűnszövetkezeteiről és ezek rettenetes, a fehér embert fenyegető veszélyéről szóltak. Bizonyos fokig ezt a képet idézte fel bennem a kitűnő szakértő műve.
Hirn riportelemekkel tarkított, ugyanakkor hatalmas tényanyagot és a világsajtó elemzéseit felölelő, mégis olvasmányos könyvének legnagyobb érdeme, hogy a széles közönséggel megismerteti Kína gazdasági és – ennél sokkal rejtettebben működő, egyelőre szerényebb, de egyre fontosabb – politikai erejét, azt az utat, ami ideáig elvezetett, sőt felrajzol egy lehetséges jövőképet.
Tényei vitathatatlanok, következtetései már sokkal kevésbé. Jogosan és újszerűen veti fel azt a problémát, hogy a globalizáció hulláma megtörhet a kínai Nagy Falon. Mivel a globalizáció lényege, hogy mindent ott és akkor kell gyártani, ahol és amikor a legolcsóbb, és ez az egész bolygót felölelő munkamegosztást jelent; azonban az önmagában bolygónyi Kína képes mindent odahaza megtermelni, igazából nincs szüksége semmire, vagyis megszakíthatja a globális láncot. Ez azonban nem igazán reális veszély – még évtizedes távlatokban sem –, mivel Peking éppen nem elzárkózóban van, hanem a világra nyitásnak a kezdetén, és a – szerző által fejlődésének példájaként felhozott – kínai vállalatbirodalmak nemzetközi terjeszkedése is ezt bizonyítja.
Kétségtelen, hogy Kína a következő évtizedekben a világgazdaság vezetői közé kerül, és némi késéssel követi India is. Hirn apokaliptikus víziójában ez Európa és az Egyesült Államok hanyatlásával jár, ami a gazdasága győzelmével felemelkedő Kína politikai előretörését is magával hozza. A kép azonban statikus – jól látja a folyamatot, ami ide vezetett, a jelent és a közeljövőt, de nem számol sem azzal, hogy még egy ilyen óriás lendülete is megtörhet, felborulhat az a különös és kényes egyensúly, amit a kommunista párt megkérdőjelezhetetlen hatalma és az egyre inkább kapitalista gazdaság jellemez, másrészt nem lehet kizárni a jelentős változások lehetőségét a nyugati világban sem.
