Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindig is kedvelt gyűjtési terület volt nálunk a fegyvereké, bár igazán komoly gyűjtő kevés van hazánkban. Ha valaki csak most kezdi, annak érdemes megfontolnia, melyik területet választja, és fel kell készülnie a svindlikre is.
Az egyik lehetséges gyűjtési kör a kardoké. Magyarországon a legrégebbiek a bronzkori kardok, de vigyázni kell velük, mert sok közülük hamisítvány. A legtöbb, műkereskedőnél vagy akár múzeumokban felbukkanó kard dunai folyami lelet, ennek megfelelően nem túl jó állapotú. Értéküket két fő tényező határozza meg: a kvalitás és az állapot. Természetesen a tárgy életkora is fontos, de nem az a leglényegesebb. Gyakoriak a XIV–XVII. század közötti, passaui mesterek által készített kardpengék, amelyek értéke több százezer forint, sőt akár milliós nagyságrendű is lehet. A jó minőségűek 10 ezer német márkát érnek.
Sokan gyűjtik a huszárság emlékeit is. Így például a huszárok jellegzetes fegyverét, a hegyestőrt. A kisméretű kardhoz hasonlító harci eszközt lovon ülve is lehetett használni, 15-20 centiméter hosszú, merev pengéjével hónaljnál, lágyéknál lehetett átszúrni vele a sodronyinget. Ez a fegyver magyar „fejlesztés”, de a pengéket külföldről, Nyugat-Európából rendelték hozzá. A XVI. századtól (Mohács utántól) a Rákóczi-szabadságharc bukásáig, a XVIII. század elejéig a hegyestőrök a mindenkori divatnak megfelelő keresztvassal készültek. Minden gyűjtő álma egy magyar hegyestőr, amely sokat ér, de vigyázni kell, mert tömegesen hamisítják. Míg az ötvöstárgyak zöme fémjelzett, addig a fegyverek nem. A nagy fegyvergyártó helyek voltak: Pest-Buda, Brassó, Kolozsvár, Szombathely.
Az 1896-os millenniumi események alkalmából sokan csináltattak szablyákat a díszmagyarokhoz XVII–XVIII. századi előképek alapján. Időnként ezek pengéi eredetiek és értékesebbek, mint maga a szablya. Gyakran megtalálható rajtuk Rákóczi vagy mások arcképe, címere. Mindig fogjunk gyanút viszont, ha egy szablya vagy kard túl díszes.
Híres személy fegyvere (ha nem hamisítvány) a következőképpen fest: egyszerű maratással szerepel rajta a család címere, alatta a család jelmondata, fölötte egy latin mondás rövidítve, vagy csak a címer a tulajdonos névbetűivel. Mindig gyanús viszont, ha túl nagy a címer vagy túl sok a szöveg.
A millennium idején egyébként díszbuzogányok is készültek, általában nemesfém borítással, gyakran princeps Gabriel Bethlen vagy princeps Apafi feliratokkal. Előfordulnak még a műkereskedelemben katonai rangot, tiszti jelvényt jelentő buzogányok, például a ritka és értékes (így gyűjtői szemmel nagyon vágyott) pest-budai rendőrbuzogány. A valóban használt harci buzogányok vasból készültek és a XVI. századból vagy korábbról származnak.
A kispénzűek legnépszerűbb területe a szuronyok gyűjtése, amelyekből sok és sokféle fellelhető, hiszen hosszú ideig, egészen a II. világháborúig használták őket. Pár ezer forintért egy-egy már beszerezhető. Egy kihagyhatatlan és nagyon népszerű gyűjtési terület a párbajpisztolyoké. Minden jobb módú, párbajképes családban kapott ajándékba a fiúgyerek – nagykorúvá válásakor – egy párbajpisztoly-párt, díszdobozban. A bársonnyal bélelt fatok a két (egyes és kettes számmal jelölt) fegyveren kívül speciális, az adott fegyverhez illő golyóöntő formát is tartalmazott. Egy ilyen doboz, főleg ha hiánytalan, ritka és értékes. Az aukciókon párbajpisztolyokként felbukkanó pisztolyok zöme nem párbajra való, hanem célba lövő fegyver. A harci pisztoly csöve sima belülről, hogy könnyebb legyen tölteni, de ettől pontatlan. A célba lövők huzagolt fegyverek, a csőben belülről rovátkák vannak. A párbajpisztoly csöve belül sima, és kívül sem célgömb, sem irányzék nem lehet rajta.
Végül egy tanács tapasztalt gyűjtőktől: fegyvert ott kell venni, ahol a herendi porcelánok mögé be van csúsztatva egy szablya.
Jankó Judit
