Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a költségek emelkedését kérik rajtuk számon, az utazási csomagokat értékesítő irodák alkalmazottai előszeretettel mutogatnak a légitársaságok irányába, mondván, azok teszik rá a reklámozott jegyárakra a mindenféle pótdíjakat, különösen az üzemanyagok drágulása miatt (kerozindíj). A médiában egész nap az olaj drágulásával bombázott utas akár méltányolhatja is az emelés tényét, de annak mértéke már sokaknak gyanús. A British Airways (BA) például 2004-ben vetett ki először kerozindíjat, ekkor az olaj ára 38 dollár körül volt hordónként, emiatt fejelték meg akkor egységesen 5 fonttal egy oda-vissza út árát. Most az olajár 135 dollár körül ingadozik, a kerozindíj viszont akár 218 font is lehet egy kilencórásnál hosszabb tengerentúli út esetében - vagyis míg az olaj ára mintegy három és félszeresére nőtt, a pótdíj több mint a negyvenszerese is lehet a négy évvel ezelőttinek. (A BA differenciáltan emelt: egy rövid távú út esetében 26-32 font a pótdíj, de egy középtávúnál 156 font is lehet, sőt a BBC legfrissebb értesülése szerint már az is számít, hogy hol ül az utas - az első osztályra jegyet váltókat jobban megsarcolják.) A fogyasztóvédők szerint a légitársaságok egyszerűen az üzemanyag-drágulás mögé bújva emelik áraikat, azt sugallva, hogy nem ők tehetnek a drágulásról, hanem az olajcégek, ami ilyen mértékben semmiképp sem igaz. A fapados Ryanair ki is használja ezt reklámkampányában, hangoztatva, hogy nem vet ki pótdíjat az üzemanyag-drágulás miatt: arról diszkréten hallgat az ír társaság - figyelmeztetnek a fogyasztóvédők -, hogy a feladott poggyászokra egyre nagyobb sarcot vet ki, vagyis tulajdonképpen csak másképp csomagolja az áremelést, mint nem fapados társai.
