Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Harmadszor is nekifutott az Európai Bizottság, hogy megreformálja a fogyasztási hitelek elavult – 1987 óta érvényben levő – szabályozását: a testület október elején tette közzé legfrissebb javaslatait, figyelembe véve az első két kísérlet során kapott bírálatokat, illetve az Európai Parlament vitáiban megfogalmazott módosításokat is. A letisztulás eredményeképpen az új szabályozás – az eredeti javaslattól eltérően – nem terjed majd ki a jelzálog-fedezetű személyi hitelekre (azokkal az új jelzálog-direktíva foglalkozik majd).
A kisebb, háromszáz eurónyi összeg alatti kölcsönök feltételeit csak nagyon lazán írják majd körül, tágabb mozgásteret hagyva az egyes EU-országoknak abban, miként védik meg az ilyen összegeket felvevő, tipikusan a legsebezhetőbb csoportokhoz tartozó fogyasztókat. Az új direktíva fókuszában az ötvenezer euróig terjedő fogyasztási hitelek állnak (személyi és áruvásárlási egyaránt); a végső cél az, hogy ezek költségeit harmonizált módszerrel kalkulálják minden tagországban, így összehasonlíthatóak legyenek a feltételek. A harmonizációba beletartozik az is, hogy mindenhol, minden banknak meg kell adnia ugyanazokat az információkat minden hiteligénylő számára – az egységes listához ráadásul mellékelni kell egy „kisszótárt” is, amely elmagyarázza, mi mit jelent egy hitelszerződésben.
Különös figyelmet kell fordítani Brüszszel szerint arra, hogy a teljes hiteldíjmutató (THM; angol rövidítéssel APRC) magába foglalja az összes olyan költséget, amely a hitelhez kapcsolódóan felmerülhet (ámbár azt elismerik, sok függ attól, miként ültetik át a gyakorlatba az egyes szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket). A bizottság a mostaninál szigorúbban igyekszik definiálni azt is, hogy a bankok milyen felvilágosításokat kötelesek adni, ezenfelül megismerhetővé tennék a fogyasztási hitelekhez kötődő adatbázisokat.
Az új szabályozás első verzióját azért írták felül, mert a bírálatok szerint az oly mértékben elfogult volt a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében, hogy bevezetése nyomán végül is visszaszorult volna a hitelezés. Ezzel együtt a mostaniban is maradtak olyan pontok, amelyeket a bankok nem biztos, hogy kitörő örömmel üdvözölnek: a hitelfelvevő 14 napon belül visszaléphet a már aláírt szerződéstől; jogában áll lejárat előtt, büntetőkamat nélkül visszafizetni a kölcsönt; jogában áll felmondani a szerződést, ha a hozzá kapcsolódó áruvásárlás valamiért meghiúsul. Ezeken túlmenően a tagországok, illetve bankjaik keze nem lenne nagyon megkötve: a mostani brüsszeli javaslat kifejezetten hangsúlyozza, hogy minden EU-tag bevezethet még a saját hatáskörében is intézkedéseket a fogyasztók védelmében.
A fogyasztóvédők európai szervezete (BEUC) viszont épp ez utóbbit kifogásolja – bár a javaslat módosításait általában helyesli. Azt mondják, túl sok tér marad a kormányoknak a saját szabályozásra és így ebből nem lesz egységes európai hitelpiac. Igen fájlalja emellett a BEUC, hogy az új javaslattervezet – elődjével ellentétben – nem foglalkozik az otthon nyújtott személyi hitelekkel, pedig épp ez az, amelyet a leginkább kiszolgáltatottak vesznek igénybe, brutális feltételekkel. Azt sem veszi jó néven a szervezet, hogy az egyes kormányokra van bízva, hogyan szabályozzák az adósság- , illetve hitelátvállalások területét – ahol virulnak a tisztességtelen és félrevezető praktikák –, illetve hogy minden tagország maga dönt arról, miként védik náluk a fogyasztók adatait. A bizottság minden kifogás ellenére abban bízik, hogy ez a javaslat már átmegy az Európai Parlamenten és valamikor jövőre már életbe is léphet az új szabályozás.
