A brit felnőttek többségének nem áll szándékában garasoskodni nyugdíjas évei során, csak azért, hogy jusson valami a leszármazottainak – derül ki a közvélemény-kutatásokból. Elvben persze mindenkinek tetszene, hogy némi pénzt vagy egy ingatlant hagyjon családjára, ha meghal, ám a megkérdezettek kétharmada nyilatkozik úgy: nem izgatja magát emiatt, inkább élvezni akarja az életet, amíg lehet. Csatlakozik tehát a „skiing” követőinek táborához, ami nem azt jelenti, hogy a brit időskorúak tömegével adják síelésre a fejüket: a „ski” ezúttal a „spending the kids’ inheritance – elkölteni a kölykök örökségét” rövidítése.
Azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek egyáltalán lenne mit utódaikra hagyniuk, kevesebb mint negyede törődik ezzel a szemponttal pénzköltése során – állapította meg egy a Joseph Rowntree Foundation (JRF) számára készült felmérés. Minden korcsoportot vizsgálva a megkérdezettek 85 százaléka véli úgy, hogy örülnének, ha maradna utánuk valami örökség, de 50 százalékuk ugyanakkor arról is teljesen meg van győződve, hogy az idősebbeknek ki kell élvezniük hátralevő idejüket, és további 38 százalékuk hajlik arra, hogy egyetértsen ezzel. Mindent összevéve, a vizsgálat szerint csak az örökhagyásra egyáltalán képes emberek 28 százaléka van sziklaszilárdan meggyőződve arról, hogy erre való tekintettel óvatosnak kell lenniük a pénzügyeikkel. Ami a további részleteket illeti: a férfiak inkább tartják fontosnak, hogy maradjon utánuk valami, mint a nők. Még szembeszökőbbek a különbségek más megoszlás szerint: az ázsiaiak 52 százaléka tartja fontosnak, hogy örökösei jó szívvel gondoljanak majd rá, a fekete megkérdezettek között ez az arány 35 százalék, míg a fehérek esetében alig 16.
A Bristol University és a Bath University kutatóinak kétezer fős vizsgálatából az derült ki, hogy a megkérdezettek 46 százaléka örökölt némi vagyont, az esetek zömében nem túl nagy összeget: a válaszadók alig 5 százalékának jutott több mint 50 ezer font. Az örökösök 39 százaléka a szüleinek, 31 százaléka a nagyszüleinek tartozott köszönettel. A kutatás arra is rávilágított, hogy a mai háztulajdonosok negyede használta fel tőkeként ingatlanvagyonát, általában a felújításokhoz szükséges fedezet előteremtése, esetleg adósságok, számlák törlesztése érdekében (nagyon kevesen költötték az így szerezhető pénzt luxusfogyasztásra). Az első brit örökösödéskutatásból tehát az is kiderül – nyilatkozta a The Guardiannek Karen Rowlinson, az egyik kutatásvezető –, hogy az emberek ugyan szeretnének valamit hagyni maguk után, de ugyanúgy megvan bennük az is, hogy életszínvonaluk fenntartása érdekében feléljék megtakarításaikat, sőt akár ingatlanba fektetett vagyonukat is. Nem igaz tehát az a régi sztereotípia, amely szerint az öregek kuporgatnak, hogy minden gyerekeikre hagyhassanak – de az a mostani sem, amely szerint képesek luxuskiadásokra elszórni a családi vagyont. A vagyonfelélés – ha van ilyen – jellemzően az életszínvonal megőrzését szolgálja.
