Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fantasztikusan előnyös ajánlatok tömegével árasztották el az utóbbi hetekben az egyesült államokbeli egyetemisták e-mailfiókjait a pénzintézetek – s hasonlóképpen tömegével érkeztek hozzájuk is a kérdések a diákoktól. Az ilyenfajta levelezésben önmagában nincs semmi rendkívüli, a látványos mennyiségi változást az okozta, hogy komoly megtakarítási alkalmat használhatott ki az, aki résen volt. Július elsejétől ugyanis megemelkedik a szövetségi támogatásban részesülő diákhitelek kamata – öt év óta első ízben –, mégpedig nem is kicsit. A számos pénzintézet által kínált, különféle helyi kedvezményekkel variált hitel kamata alapértelmezésben 1,93 százalékponttal, 4,70 százalékra nő azok számára, akik még tanulnak vagy már megkezdték a tanulmányaik befejezése utáni hat hónapos türelmi időszakot; azok, akik már törlesztenek, ugyanekkora emelés után 5,30 százalékos kamatra számíthatnak. (A kamatfeltételek a hitelprogramtól függően változhatnak, de az emelés mértéke ugyanakkora.) Az USA oktatási minisztériuma azonban ezzel párhuzamosan azt is közölte, hogy mindazok, akik még tanulnak és diákhitelt vettek fel a Federal Family Education Loan Program keretében, július elsejéig konszolidálhatják azokat. Ez azt jelenti, hogy a többnyire nem egy forrásból vagy több külön hitelként felvett hiteleket egyesíthetik és átalakíthatják egyetlen fix kamatozású hitellé, a mostani feltételek mellett. Az egyetlen igazi kellemetlenség az, hogy aki a hitelkonszolidációt választja, annak le kell mondania a türelmi időszakról – vagyis arról, hogy ne kelljen azonnal megkezdenie a törlesztést, amint kezében van a diploma, ám esetleg még nincs munkahelye. (Ezt is ki lehet azonban játszani akkor, ha valaki még éppen végzés előtt fizetési halasztást kér a bankjától – igaz, ezt nem biztos, hogy megkapja.) Olyan hitelprogramot is lehet egyébként választani, amelynek résztvevői ledolgozhatják a kölcsönt, tanári állást vagy más állami szolgálatot vállalva – nekik viszont óvakodniuk kell a konszolidációtól, mert akkor elvesztik ezt a lehetőséget. Arra is érdemes odafigyelni – ajánlják a tanácsadók –, hogy a normál lakás- vagy autóhitelekkel ellentétben szövetségi támogatású hitelt csak egyszer lehet konszolidálni (kivéve, ha valaki olyan új hitelt vesz fel, amely még nem volt benne a konszolidációban).
Mire egy amerikai diák kikerül az egyetem falai közül, átlagosan 20 ezer dollár tartozást halmoz fel diákhitelek révén – ez alig marad el a tavaly konszolidált ilyen hitelek átlagától, 20 500 dollártól. Ha most alakítja át valaki fix kamatozásúvá még függő diákhiteleit, akkor ekkora összeg után a tízéves törlesztési idő alatt több mint 2800 dollárt takaríthat meg. Alacsony összegű, rövid lejáratú hitelek kiváltását persze nem javasolják a bankok sem, annál lelkesebben figyelmeztetnek arra, hogy a konszolidálással megtakarított összeget az ügyfelek ne tekintsék elkölthető talált pénznek, hanem ügyesen fektessék be – lehetőleg náluk. A diákok jó részének azonban egyelőre nem ez a gondja, hiszen a drága intézmények látogatói, a posztgraduális képzésben részt vevők vagy például az orvostanhallgatók között nem ritka, hogy mire valaki végez, addigra adósságai bőven meghaladják a százezer dollárt – annyiért pedig már egy házat is lehet venni.
