Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az USA-ban bejelentett családi csődöknek mintegy fele vezethető vissza a betegségekkel kapcsolatos kiadásokra, jóllehet az esetek többségében a tönkrement alanyoknak volt egészségügyi biztosításuk – állapította meg a Harvard University jogi és orvosi karának közös kutatása. A magánbiztosítások nagy része, miközben külön gondoskodást kínál a katasztrofális – ámde ritkábban előforduló – betegségekre, épp a kevésbé komoly bajok esetén nem ad elég pénzügyi segítséget. „Ha nem vagy Bill Gates, akkor épp egy nagyobb betegségnyire vagy a csődtől” – kommentálta a kutatás eredményeit annak egyik vezetője, David Himmelstein orvosprofesszor. „Azoknak a többsége, akik egészségügyi kiadásaik miatt kényszerültek csődvédelmet kérni, sima átlag amerikai, aki egyszerűen csak megbetegedett.”
A négy éve elkezdett kutatás során 1771 családi csőd hátterét vizsgálták meg; abban az évben összesen 1,46 millió ilyen eset volt az Egyesült Államokban – három és félszer annyi, mint húsz évvel korábban –, ami a családtagokkal együtt közel négymillió érintettet jelentett. Ez volt az első olyan átfogó, Kaliforniától Texason át Pennsylvaniáig kiterjesztett vizsgálat az országban, amelyben azt akarták kideríteni, hogy az utóbbi években mind gyakoribb családi csődök milyen mértékben függnek össze az egészségügyi kiadásokkal. A Health Affairs szaklap weboldalán közzétett kutatási jelentés összegzése szerint a vizsgált esetek 46,2 százalékában játszottak legalább részben szerepet a betegségek számlái; ez az arány 54,5 százalékra nő, ha az olyan orvosi eseményeket is számításba veszik, mint a szülések, a halálozások és a kóros játékszenvedély kezelése. A kutatásra támaszkodó becslések alapján évente mintegy kétmillió amerikait érinthetnek az egészségügyi kiadásokkal összefüggő családi csődök, ezen belül körülbelül 700 ezer gyereket.
Akik egészségügyi okokra visszavezethető kiadásaik nyomán menekültek a csődtörvény hatálya alá hitelezőik elől, azoknak zömmel volt betegbiztosításuk: a megkérdezettek háromnegyede felelt úgy, hogy a betegség kitörésekor még rendelkeztek vele. Mire azonban csődvédelmet kértek, már a 38 százalékuk kikerült – ha olykor csak átmenetileg is – a biztosítás nyújtotta védőernyő alól, többnyire azért, mert a betegséggel kapcsolatos egyéb kiadások vagy akadályoztatása miatt nem fizette időben a díjakat. A pénzintézetek pedig könyörtelenek: a Brandeis University 2003-as felmérése szerint az egészségügyi biztosítók egy elmulasztott díjfizetés után 30–60 napon belül pénzbehajtó ügynökséghez továbbítják a számlát, noha más esetekben 150–210 nap a szokásos türelmi idő. Ugyanez a felmérés hívta fel a figyelmet arra is, hogy a biztosítók hitelkártyás fizetésre ösztökélik ügyfeleiket, minek folytán a pácienseknek nemcsak az adósságterhei növekedhetnek, hanem a kamatkiadásai is.
Gyakori az is, hogy a betegség miatt valaki elveszíti a munkahelyét – hangsúlyozták a Harvard kutatói –, ami ördögi körhöz vezethet, hiszen a biztosítást sok esetben a munkáltató fizeti (részben vagy egészben), tehát a munkahellyel az is odavész. Tovább ronthat a helyzeten az a kényszermegoldás, ha a beteg jelzálogot vesz fel számlái fizetésére: az összes háztulajdonos 15 százaléka nevezte meg egészségügyi kiadásait egy második, netán harmadik jelzálog felvételének okaként. (A vizsgálatba bevontak 56 százaléka volt háztulajdonos, ugyanekkora arányban voltak köztük az egyetemi végzettségűek – nem túlzás a jelentés azon megállapítása, hogy az egészségügyi csődök főleg a középosztályt sújtják.)
