Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hitelkártya-kibocsátók már tettek lépéseket üzletpolitikájuk javítására, de még bőven van mit tenniük annak érdekében, hogy ügyfeleik ne kerüljenek adósságcsapdába – nagyjából így foglalható össze a brit alsóház pénzügyi bizottságának bő másfél száz oldalas jelentése a kártyapiacról. A csaknem kétévi munkát összefoglaló dokumentum nem az első ebben a műfajban: a bizottság 2003-ban már publikált egy akkor nagy port felvert jelentést, amelyben kemény számokkal figyelmeztettek a nyakló nélküli hitelkártya-használat veszélyeire, illetve a kibocsátók felelősségére.
A hitelkártyára történő vásárlások számos brit családot döntöttek romba az elmúlt években – világított rá nemegyszer a sajtó is –, sokan egész paklival játszottak a piacon. Az ördög, mint rendesen, itt is a részletekben lapult: a kibocsátók nem törekedtek arra, hogy egyértelműen és tisztességesen közöljék a feltételeket, illetve a várható büntetéseket.
Az előző jelentés közzététele óta annyit sikerült elérni, hogy a kártyakibocsátók világos összefoglalókat tegyenek közzé, ezekből azonban sok minden ma is hiányzik vagy csak az igen apró betűs részekben lelhető fel. A bizottság most újabb intézkedésekre szólított fel: mindenekelőtt azt ajánlják, a kibocsátók rendszeresen és intézményesen osszák meg egymást közt a felhasználók adatait, hogy a meggondolatlan kártyagyűjtők ne tudják több banknál felhalmozni adósságaikat. Azt is elvárják, hogy pontos információkat adjanak arról, mekkora büntetéssel számolhatnak a késve fizetők, illetve a limitüket túllépők, mint ahogy a kamatszámítás metódusát is áttekinthetőbbé kell tenni – sőt, lehetőleg egyféle metódust kellene bevezetni az egész iparágban. A hitelezőknek fel kellene hagyniuk azzal is, hogy megrendelés nélkül is hitelkártyakérő lapokat küldözgessenek ügyfeleiknek, mert ez is csak az eladósodást ösztönzi.
„A fogyasztók jobb bánásmódot érdemelnének a kártyakibocsátóktól” – nyilatkozott a BBC-nek John McFall, a pénzügyi bizottság elnöke a jelentés közzétételekor. A képviselő szerint az áttekinthetetlen marketingmódszereknek köszönhetően még mindig gyakorlatilag lehetetlen összehasonlítani az egyes kártyák feltételeit – még súlyosabb vétek azonban, hogy a kibocsátók nem teszik közzé, mekkora profitjuk is származik a büntetésekből.
