A délkelet-ázsiai szökőár-katasztrófa a mérhetetlen emberi szenvedés és a természeti károk mellett egyvalamire biztos jó volt: a bankok ismét megállapíthatták, milyen jól is végzik ők a dolgukat. A földrengés és a nyomában járó gyilkos hullámok a legkevésbé sem rendítették meg az érintett térség banki és pénzügyi rendszerét, és a pénzpiacokon sem okozott bizonytalanságot. Ez részben annak köszönhető, hogy a bankok most már Ázsiában is olyan felkészülten működnek együtt, mint az korábban inkább csak a G3-csoportban (Japán, az USA és az EU) volt tapasztalható – értettek egyet a BIS, vagyis a jegybankok bankja baseli tanácskozásának résztvevői. Ha a csapások fizikailag sokkal rosszabbul érintik a pénzintézeti szektor működését, akkor is kezelni tudták volna a piaci reakciókat – állították a térség bankárai. Azt is elégedetten nyugtázták az érintettek, hogy adott esetben jól működött volna az Asian Bond Fund, amelyet azért hívtak nemrég életre, hogy vészhelyzetben likviditást biztosítson a bajba került pénzpiacoknak.
Nem volt ez mindig így – emlékezhetnek még a nem túl jó memóriájú megfigyelők is. Az 1997/98-as, thaiföldi valutaleértékelésnek induló ázsiai krízis – megfelelő ellenlépések hiányában – végig tudott söpörni nemcsak a térségen, hanem az egész világon is. Az azóta szorosabbra fűzött banki-jegybanki együttműködés persze nem jelent mindenre biztosítékot, de egyelőre legalább azzal biztatják magukat a piaci szereplők, hogy folyamatosan napirenden van a válságkezelés mint feladat.
A sikerre számos példa van – igaz, azok többnyire még csak a G3 tagjaihoz kötődnek – a nyolcvanas évek pesóválságától az 1998 őszén csődközelbe került LTCM fedezeti alap megmentéséig. Példás volt az együttműködés 2001. szeptember 11. után is, amikor az Európai Központi Bank és a New York-i Fed órák alatt 50 milliárd dolláros swapügyletet hozott össze a pénzpiacok sima működésének biztosítására. A terrortámadás arra is ösztönözte az amerikai pénzügyi vállalkozásokat, hogy önálló áramellátással és távközlési lehetőségekkel ellátott back office rendszert építsenek ki, s hírek szerint az ECB is külön helyen levő, önálló számítógépes rendszert követel meg az új, Target 2 nevű nemzetközi átutalási rendszer résztvevőitől.
