Advent utolsó vasárnapjának éjjelén két rendőr jelent meg az észak-írországi Northern Bank egyik vezetőjének lakásán, azzal a hírrel, hogy egy rokonát autóbaleset érte. Az aggódó családfő beengedte a helyzethez illő komolysággal viselkedő közegeket – azok pedig, amint bent voltak, fegyvert rántottak. A feleséget magukhoz ragadva közölték a banktisztviselővel, hogy jobb lesz, ha nyitásra együtt mennek be a belfasti központi fiókba és segít nekik meglátogatni a páncéltermet, különben megölik az asszonyt. Mint utóbb kiderült, nagyjából hasonló jelenet játszódott le egy kollégája lakásán is – jelentette az AP –, így aztán ketten tárták szélesre a központi készpénztárolóként funkcionáló páncélterem ajtaját, megnyitva az utat az utóbbi idők egyik legnagyobb bankrablása előtt. A 95 fiókból gyűjtő kassza a Times Online szerint tele volt a város boltjainak karácsonyi bevételével – a rablók a legszerényebb számítások szerint is legalább 20 millió fontot vittek el (egy részét euróban), de az is lehet, hogy a dupláját. Az aranyvasárnapi bevásárló tömeg közepette a legnagyobb nyugalomban, egy szemeteskocsin elszállított pénznek azóta is bottal ütik a nyomát – ám szakértők szerint nem csak a banknak fájhat a feje az összeg miatt.
Ennyi készpénzt ugyanis még akkor is nehéz volna legalizálni, ha nem volnának súlyosbító körülmények, márpedig vannak. A pénz gondosan be volt leltározva, a bankjegykészlet egy részének a száma is föl volt jegyezve, ráadásul a summa tekintélyes hányada észak-írországi fontban volt. Ez ugyan törvényes fizetőeszköz az egész Egyesült Királyságban – emlékeztet a BBC –, de viszonylag ritkán bukkan föl Észak-Írországon kívül, különösen ekkora mennyiségben. A királynő hatóságai – csakúgy, mint az európai rendőrségek – a nagy publicitást kapó rablás után vélhetőleg különös figyelemmel kísérik a gyanús pénzmozgásokat szerte a világban, amit az elmúlt években folyamatosan szigorított pénzmosás elleni intézkedések csak megkönnyítenek számukra.
A gondosan kiterveltnek látszó akció részvevőinek nyilván van annyi eszük, hogy nem próbálják meg simán valamilyen pénzintézeti tranzakciónak kitenni a zsákmányt, még részletekben sem; tudhatják ugyanis, milyen kemény jelentési kötelezettség terheli már jó ideje a bankokat. A 2003-as további brit törvényi szigorítás óta nem érdemes már ingatlan- vagy műkincsvásárlással sem próbálkozni – mondják az esetet mint szép szakmai feladatot is értékelő pénzmosási szakértők. Az ingatlanpiac szereplőinek bizonyos összeghatár feletti ügyletekről be kell számolniuk, de mindenképp közölniük kell esetleges gyanújukat a hatóságokkal, csakúgy mint az árverési házaknak vagy a műkereskedőknek.
Ha nem akarnak vagy nem tudnak hosszú ideig türelemmel ráülni a pénzre – ami egy legalább 15 szereplős manőver esetén elég nehéz –, akkor a legalizálás egyik lehetséges, bár nem olcsó módszere az, hogy alapítanak egy fedőcéget. Ez papíron mindenféle szolgáltatásokat nyújthat – magyarázza a csalásokra és pénzmosási ügyekre szakosodott Phillipson Crawfords Berwald jogi iroda egyik partnere –, szabályosan leszámlázva és az adót is megfizetve. Ehhez persze szakértőkre van szükség, akik szintén pénzbe kerülnek, de hát jut is, marad is. Több marad mindazonáltal, ha megpróbálják készpénzben, számos részletre osztva, kicsempészni az országból az egészet – megfelelő kapcsolatok esetén ebben nagy szolgálatot tehetnek a globálisan működő dél-amerikai vagy orosz csoportok. Nekik már van gyakorlatuk az ilyesmiben és azt is tudják, melyek azok a bankok, ahol 2-3 százalékos jutalék ellenében nem kérdezősködnek túl sokat. Gondosan megkomponált kanyarok után a pénz akár hótisztán vissza is kerülhet Nagy-Britanniába, mondjuk, offshore cégeken keresztül.
A szakértők egy része különben úgy véli, a rablók nem számítottak ekkora zsákmányra, s a végösszeg nemcsak meglepetést, pánikot is keltett. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy könnyen elképzelhető: a profi módon, nyomok nélkül végrehajtott akció mögött az Észak-Írország felszabadításáért küzdő Irish Republican Army (IRA) vagy annak valamelyik szakadár csoportja áll. A túszejtéses módszert ugyanis az IRA vezette be, biztonsági őrizetek áttörése érdekében, tőlük tanulták később az egyszerűen csak a pénzre hajtó gengek. Ha viszont az IRA vagy hasonlók voltak a tettesek, akkor lehet, hogy pénzmosási tanácsokra se szorulnak rá, sőt akár azt is megengedhetik maguknak, hogy hosszú évekre beosszák a pénzt önmaguk finanszírozására.
Ez esetben a Northern Bank mostani anyavállalata, a sydneyi National Australia Bank marad a hunyó, amelynek nem volt semmilyen külső biztosítása ilyen esetekre, így maga állja az akár 40 millió fontra is rúgó számlát. Külön balszerencse számára, hogy nem kicsit később volt a rablás, tekintve, hogy december elején állapodott meg a Danske Bankával: a dán pénzintézet 967 millió fontért megveszi tőle a Northernt.
