Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az európai nyugdíjalapok szerencsére kezdenek rugalmasabbak lenni és hajlanak a nagyobb kockázatvállalásra is annak érdekében, hogy növeljék középtávú jövedelmezőségüket – állapította meg több mint kétszáz kontinentális európai nyugdíjalapra, illetve azok pénzét kezelő intézményi befektetőkre kiterjedő vizsgálatai alapján a JP Morgan Fleming Asset Management. A szeptember végén ismertetett tanulmány szerint a megkérdezett alapok harmada készül arra, hogy tovább diverzifikálja befektetéseit, beleértve akár azt is, hogy a Távol-Keleten fialtassa vagyonát, ha éppen ott érdemes. A kontinentális Európa nyugdíjalapjai hagyományosan óvatosabbak, mint a Nagy-Britanniában vagy éppen az Egyesült Államokban működők – emlékeztet a jelentés. A fő szabály eddig az volt, hogy a rájuk bízott pénznek csak alig 30 százalékát fektették részvényekbe (szemben az angolszászoknál megszokott 70 százalékkal) és legalább a felét fix jövedelmű eszközökben tartották. Most viszont többségük készen áll arra, hogy aktívabban és rugalmasabban mozgassa kihelyezéseit, a piac változásaitól függően, illetve hogy eleve olyan, kockázatosabb területeket célozzon meg, mint a feltörekvő piacok, a fedezeti alapok, a derivatívumok – ez utóbbiakat 70 százalékuk már ma is használja valamilyen mértékig. A felmérésbe bevont, összesen több mint ezermilliárd eurót kezelő nyugdíjalapok kétharmada ma már inkább az „abszolút megtérülést” helyezi előtérbe a sokáig egyeduralkodó relatív szemlélettel szemben, vagyis fontosabbnak tartják az infláció feletti jövedelmezőséget annál, mint hogy egy benchmark indexhez viszonyítva teljesítsenek jól.
Ha belegondolunk, ezzel nem állítanak mást, mint hogy igyekeznek, hogy befektetőik pénze legalább reálértékét tartsa meg, illetve még valamicskét szaporodjék is. A magyarországi kasszák egyelőre nagyon messze állnak ettől a szemlélettől. Az előző évben a legjobb hozamteljesítményt elért magyar nyugdíjpénztárak közül csak egy tartott portfoliójában komolyabb mennyiségű részvényt (Pénzügyeink, 2004.július.12.). A Dimenziónál az előző évi befektetési politika akár 15 százaléknyi magyar és ugyanennyi külföldi részvény tartását tette volna lehetővé, amit nem is használták teljesen ki. A részvények aránya itt összesen 22-23 százalékot ért el. Nem egy – hozam szempontjából a tavalyi élvonalba tartozó – kassza egyáltalán nem birtokol tőzsdei papírokat.
A nyugdíjpénztári portfólióban – a pénzügyi felügyelet legfrissebb jelentése szerint – már 77 százalék fölé nőtt az állampapírok aránya, ami persze a magas kamatszint miatt elérhető extraprofit révén jótékonyan hatott A befektetési tevékenység a szektorban az idei első félévben az előző év azonos időszakához képest majdnem négyszeresére nőtt. Négy pénztár azonban a második negyedévben negatív hozamot ért el (képzeljük el, hogy ilyen környezetben, mit szólnának a külföldi kasszák tagjai ehhez a teljesítményhez). A legnagyobb gond szakértők szerint nem is a részvények (jogszabály által is kikényszerített) alacsony aránya - a most a részvényhányad nagyságának növelését szorgalmazók alighanem már teljesen elfeledkeztek az orosz válságról -, hanem az, hogy Magyarországon a nyugat-európai, és amerikai gyakorlattól eltérően nem csak különleges időszakban, hanem általában sem lát igazán senki kivetnivalót abban, ha a nyugdíjas éveikre megtakarítók pénze reálértéken nem gyarapszik.
KIEMEL: A magyarországi magánpénztárak tagjai legfeljebb évek múlva szembesülhetnek azzal, hogy az óvatos magatartás következményeként „nyugdíjforintjaik” kevesebb érnek, mint amennyire számítottak.
