Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagy európai bankoknál a jelek szerint minden a legnagyobb rendben van - derül ki a Standard & Poor's (S&P) nemzetközi hitelminősítő ügynökség legfrissebb elemzéséből. A szektor teljesítménye stabil, a hitelezés dinamikusan növekszik, a vagyonkezelésből származó bevétel gyarapszik, a hitelkockázatokkal kapcsolatos költségek zuhannak - mindez bőven ellensúlyozza a kamatmarzsok csökkenését és az értékpapír-kereskedelem vegyes eredményeit.
Nem is kell nagyon érteni a sorok közt olvasáshoz, hogy az elemzés szavaiból kicsengjen: ez a csúcs, középtávon valószínűleg inkább lefelé vezet az út. Az S&P hitelszektor-elemzője, Bernard de Longevialle nyíltan meg is fogalmazta: a következő negyedévekben nagy nyomás alá kerül a bankok jövedelemtermelő képessége, részben a jelzálog-hitelezés csökkenése, részben a gyengülő tőkepiaci eredmények miatt. A működési környezet általában is kedvezőtlenebbé válik a csak fokozatos gazdasági növekedés, a geopolitikai bizonytalanságok és az ettől nem függetlenül emelkedő olajárak miatt. Mindezek következtében a bankok nyeresége legalábbis lassabban növekszik majd, ezzel együtt a teljesítményük kielégítő marad - teszi hozzá de Longevialle -, hála a szigorú költségpolitikának és a még mindig alacsony hitelkockázati kiadásoknak.
Az utóbbi három hónap minősítési változásai mindenesetre a megelőző negyedévekénél pozitívabban alakultak: az 50 legnagyobb nyugat-európai bank körében az S&P két esetben változtatott fölfelé egy-egy pénzintézet besorolásán, egynek pedig a kilátásain (negatívról stabilra). A stabil kilátások arányának növekedése azt vetíti előre, hogy a következő negyedévekben várhatóan kevesebb lesz a változás a minősítésekben, illetve azok kiegyensúlyozott arányban lesznek pozitív és negatív irányúak. (Most az 50 nagybank 76 százalékánál stabil a minősítés kilátása.)
A hitelezés bővülése az elmúlt időszakban alapvetően a jelzálogszektor lendületének köszönhető - emelte ki de Longevialle -, ez azonban törékenynek bizonyulhat bármilyen monetáris szigorítás, a fogyasztói bizalom gyengülése vagy az ingatlanárak összeomlása esetén. Az alacsony irányadó kamatok ugyanakkor általában leszorították a marzsokat, sőt az év hátralevő részében ezek tovább erodálódhatnak.
A lassú gazdasági növekedés közepette különösen sokat számít a bankok eredményessége szempontjából a szigorú költségtakarékosság, egyre több banknál növekszenek csak minimális mértékben a kiadások, sőt olyan is van, ahol csökkennek. A vizsgált 50 banknál az idei első félévben 60,3 százalékos volt a költség/haszon arány, szemben az egy évvel korábbi 62,4 százalékkal. Figyelembe véve, hogy a második félévben az előrejelzések szerint lassabban nőnek majd a bevételek, a legtöbb banknál továbbra is meghatározó szerepet játszhat a költségek kézben tartása.
A többi európai országban érzékelhetőnél nagyobb kockázatokat lát az S&P - persze nagyon visszafogottan fogalmazva - a nagy-britanniai bankok esetében. Számos, főleg a profitmarzsra, a költségek kontrolljára, a vagyoni, illetve tőkehelyzetre vonatkozó dicséret mellett a hitelminősítő illetékes elemzője, Richard Barnes figyelmeztet: a brit bankok más országokbeli riválisaiknál jobban ki vannak téve a „hard landing” veszélyének, nagyrészt a hitelezési ciklus alakulása, a változó kamatozású adósságok túlsúlya és a jelzálogpiaci expanzió miatt. Mindazonáltal, bár a hitelezési veszteségek valószínűleg nagyobbak lesznek, növekedésüket korlátozza, hogy a továbbiakban is alacsony munkanélküliségre és kiegyensúlyozott monetáris politikára lehet számítani.
