Megéri-e az eurózóna-tagság?
Az eurózónát a válság óta számos kritika éri és az Európai Bizottság (EB) vezetésével jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a közös valutaövezet egyben maradjon. A válságkezelésben ellentmondásos a helyzet, hiszen az EB−ECB−IMF trojka nemrég elismerte, hogy hibás volt a 2011-es görög mentő csomag. A recepten azonban nem kívánnak változtatni és nem keresnek új irányt sem − utóbbit maguk a válságországok kezdik el kutatni, ennek keretében például Magyarországon is járt a görög kormány képviselője. Utólag tehát elmondhatjuk, nem volt alaptalan az EB félelme a magyar példától, ugyanis az kezd ragadóssá válni. A jövő szempontjából a legérdekesebb kérdés azonban nem a válságkezelés, hanem az eurózóna tagságának megítélése. Röviden: megéri-e a tagság? Miért éri meg és kinek? A válasz összetett, de az biztos, hogy a tagországok között egy lényegében rögzített árfolyam melletti verseny van, amit a versenyképesek nagy előnyként, a versenyképtelenek pedig még nagyobb hátrányként élnek meg. Az euró sokszor nem a felzárkózás, hanem a leszakadás eszköze, amit kimondatlanul is elismer a két- vagy háromsebességes Európa kifejezés.