Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A régi és modern képek magyarországi piacán nagyjából két éve visszaesés tapasztalható, az éves árverési listákat vezető festmények árszintje majdhogynem a felére csökkent (Napi Gazdaság, 2011. január 3.). Más dinamikának lehettünk tanúi viszont ez idő alatt a kortársak területén - ebben az a szerencsés véletlen is közrejátszott, hogy ez időre esett a Visitors program, amelynek keretében segítette az állam a magyar kortársgalériák külföldi vásári részvételét, illetve azok kurátorainak előzetes meghívását. A Visitorsnak köszönhetően soha nem látott számban utaztak magyar galériák rangos nemzetközi vásárokra, amelyeken a gazdasági válság miatt amúgy is vákuum keletkezett, sorra lemondták vagy korlátozták a részvételüket a nagy galériák, tudván, hogy nincs kereslet. Ezt az űrt tölthették be az új szereplők, köztük a magyarok, hiszen most kevesebb kockázatot vállaltak velük a vásárigazgatók.
Nagy utazások
Tavaly még élni lehetett a 2009-ben kialakult lehetőségekkel, és sokan éltek is. Márciusban a New York-i Voltára az acb galéria Halász Péter Tamás, az Inda Galéria Szabó Ádám, a Videospace pedig az indiai Gigi Scaria műveit vitte ki. Ugyanebben a hónapban rendezték meg az Art Dubai vásárt, ezen a kortárs fotóval foglalkozó Nessim és a Viltin galéria vett részt. (A két éve működő Viltin tavaly ott tudott lenni a Vienna Fairen, az esseni kortársvásáron és a regensburgi Documentán is.)
A komoly múlttal rendelkező, stabil kortársgalériák közé tartozó acb is sokat utazott: a Volta NY és a Volta 6 Basel mellett az Art Hongkong volt a legfontosabb vásáruk, egyben az első ázsiai bemutatkozásuk. Ide olyan jól, az ázsiai ízlésnek is megfelelően válogattak Várnai Gyula, Szarka Péter és Halász Péter Tamás munkáiból, hogy nemcsak eladtak, hanem több ízben bekerültek a vásárról szóló helyi és külföldi tudósításokba is. Ősszel még részt vettek a Preview Berlinen is, Roskó Gábor installációjával. A Kisterem a Viennafair és a Berlin Artforum mellett az ArtBrusselles és a bázeli Liste kiállítója volt 2010-ben, a Knoll az Art Moscow-n vett részt.
Összesen 15 magyar galéria állított ki tavaly nemzetközi vásárokon, többségük eladásokat is realizált, magyar művészeket jutatott be külföldi gyűjteményekbe, emellett kapcsolatrendszerét bővítette. Külön bónusz, hogy 2010. december 7-én az NKA a közalapítványok körüli bizonytalanságok ellenére kifizetett 20 millió forintot és a legtöbb utazó galéria pályázatát elfogadva utófinanszírozásban támogatta a magyar galériák jelenlétét külföldi vásárokon. Az viszont továbbra is bizonytalan, hogy milyen kormányzati szándékok mentén folyik majd a képzőművészet támogatása, a művészek, intézmények, galériák hármasából kire mi hárul, hogyan tudnak együttműködni. Ez közös gond a régióban: a 2011 nyaráig tervezett nemzetközi vásárokon becslések szerint 1500 galéria vesz részt, s mindössze 1,5 százalékuk kelet-európai.
Versenyben a hazai vásárok
A hazai művészeti vásárok világa is megélénkült, már csak a számokat nézve is, hiszen korábban jellemzően egy volt belőlük évente. Az Antik Enteriőrből Budapest Art Fairré változó, másfél évtizedes múltú vásár modern és kortárs szekciója idén különvált a régiség résztől és új koncepcióval, hangsúlyosabb nemzetközi jelenléttel mutatkozott be a Műcsarnokban. Csaknem harminc kelet-közép-európai galéria jött el, megalapozva azt a törekvést, hogy a budapesti vásár régiós kortársrendezvény legyen. Némileg felbolygatta a kedélyeket, hogy az Art Fairnek váratlanul konkurenciája támadt: alig két hónap alatt rántották össze a szervezők az Art Marketet egy újonnan épült budai irodaházban. A részt vevő 13 galéria átlag két-három tárgyat adott el, de az ingyenes belépés sok érdeklődőt vonzott, a szakma is üdvözölte a vásárt, "legyen minél több ilyen" alapon. Az Art Marketen is felvonuló fiatal alkotókat képviselő galériák számára ott volt még év végén a legfiatalabbakat bemutató Artmoments kortárs képzőművészeti projektsorozat is. Ötven alternatív, különleges helyszínen 80 művész 600 alkotását állították ki, blogfelületeken lehetett beszélni róluk, Facebook-oldalon lehetett like-olni őket. A legizgalmasabbnak ítélt alkotásokat "Spicy Collection" vándortárlatként idén a külföldi magyar intézetekben is kiállítják. Összességében is elmondható, hogy a fiatal progresszív művészet egyre divatosabb: a művek még nem kerülnek annyiba, mint a befutott alkotóké, életérzésük közelebb áll a gyűjtésben és karrierjükben is kezdő fiatal vevőkéhez, a vásárlásban benne van a felfedezés és a művészekkel való személyes kapcsolat lehetősége is.
Régi-új szereplő lép színre
A nagyobb múltú kortársgalériák - Deák Erika, Várfok, Dovin - jobban megérezték a válságot, bár Deák Erika így is új helyre költözött, a Szalóky Károly vezette Várfok pedig nemzetközi sikereket aratott Csiszér Zsuzsival - Egyenlet című képét a brit Aesthetica Magazine címlapon hozta a Creative Works Competition döntőseként. Nagy csapás is érte ugyanakkor tavaly a kortársak világát: váratlanul elhunyt a Dovin vezetője, Délceg Katalin, aki tavaly még nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy ismét munkához lásson az inaktív Magyar Művészeti Galériák Országos Egyesülete.
Mindent összevetve: még nem alakult ki stabil kortárspiac, megbízható, alátámasztott árakkal, de biztató mozgolódások már vannak. Nincs egységes állami koncepció, de kerül állami támogatás a galériák utaztatásához, a magyar művészek nemzetközi jelenlétének elősegítéséhez. Vannak itthon vásárok, rendezvények, céges alkotói ösztöndíjak és díjak (E.On, K&H Bank, Strabag), és akadnak mecénások is, főként a gyűjtők köréből.
Nem véletlen, hogy a magyar műkereskedelem egyik legrégebbi szereplője, a Nagyházi Galéria is errefelé keres új lehetőségeket: karácsony előtt kortársblokkot tett be az árverésébe, 2011-ben pedig kortárs festmények önálló aukciójával kezdi a szezont. Az eddigi hazai árveréseken szereplő kortársak többsége nem abba a kategóriába tartozik, mint a mai galériák művészei, de orientációs célból érdemes figyelni az ottani árakat. Tavaly decemberben Virág Judit árverésén Csernus Tibor filmművészeket ábrázoló képe 11 millió, gyümölcscsendélete 7,5 millió forintos árat ért el, Sándorfi István Entre Elles című 1976-os képe pedig 5 és fél milliót.
