Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Monstre árverést tartott karácsony előtt a Nagyházi Galéria négy napon át, hozzátoldva még egy szombat délelőttöt a nagy árverésekről kimaradt, dekoratív vagy kifejezetten ajándékozásra szánt darabokkal, amelyek közt azért szép Mednyánszky-rajzok is voltak, néhány tízezer forintokért. Összegezve a látottakat, Nagyháziéknál is az érződött, hogy a műtárgypiac kezd éledezni az elmúlt másfél-két év kómaszerű állapotából, bár az elkelési arányok még nem ezt mutatják; most nagyjából az 1500 tárgy fele, közel 750 tétel kelt el.
Biztató jel már az is, hogy magas kvalitású anyag gyűlt össze és a fontos tételeket, a nagy értékű darabokat szinte mind eladták. Az antik képek piacát a Nagyházi Galéria vezeti, ráadásul most különleges anyaguk gyűlt össze. A kikiáltási árak elég magasak voltak, de Chauvin Bacchanáliájáért megadták a 28 millió forintot, Frans Francken festményéért a 15 milliót, az antwerpeni tájképfestő Gaspard de Witte munkájáért pedig a 10 milliót. Sok volt a védett tárgy, számos frissen került oltalom alá; két festményről az aukciós kiállításon derült ki, hogy a nemzetközi piacon is nagy nevek munkái (Padovanino és Abraham Janssen), le is védték a képeket rögtön.
Egész kis gyűjtemény volt id. Markó képeiből, ezek nagyon jól mentek, a festő egy szokásos tájképe - elöl alakok, háttérben antik rom - 2,8 millióról 6,5 millióra ment fel, a pozsonyi vár látképe 4,8 millióról 7,5 millióra, egy másik tájkép dedikálással, magasabbról indult, ezért csak megadták érte a kért 6 milliót. Az antik faszobrok volt az egyetlen tárgytípus, ahol lanyhább volt az érdeklődés, itt visszamaradtak fontos darabok, például az alsó-rajnai Szent Anna-szobor 5 és fél millióért.
A második nap a XIX-XX. századi festészeté volt, akadt negatív meglepetés is, például nem talált vevőre Kádár Béla nagyméretű vászna 11 millióért. Mednyánszky folyóparti látképe viszont szépen elkelt, 7,5 millió forinttal ez lett a nap legmagasabb leütése. Márffy Ödön virágcsendélete 2,2 millióért talált gazdára. A galéria tudatosan nyit a kortársak felé, így betettek egy ilyen blokkot is: az árverésen is több mű elkelt - volt, ami licitlépcsőkkkel -, és utána is eladtak a galériából néhány visszamaradt képet, úgyhogy ezt az irányt folytatni fogják. Ahogy az online internetes közvetítést és licitálási lehetőséget is: ezt most próbálták ki először, és annyira bevált, hogy nem hagyják abba. (Ebben megerősítette a galériát, hogy a havazás miatt sokan hívták őket, inkább nem jönnek, hanem vagy telefonon, vagy interneten licitálnak.)
A néprajzi tételek közül a habán céhkorsók voltak a legértékesebbek, a kovácsoké elkelt 2,2 millió forintért, a szabóké visszamaradt, de ez pusztán annyit jelent, csak egy tőkeerős gyűjtő volt jelen. A kínai tárgyak is a Nagyházi Galéria fő profiljába tartoznak, van is rá már egy kínai "kemény mag" vásárlókör, ők nemcsak árverésekre jönnek, hanem egyébként is benéznek. Most a kínai tárgyak el-elkelegettek, különösebb érdekesség nélkül. Ami nagyon ment, és ez nemcsak Nagyháziékra jellemző, hanem az egész piaci területre, az az ezüst. Minden kell, ami ezüst. A véletlenül visszamaradt tárgyakra az árverés után a boltban alakult ki spontán licit, vagy már elkelt tételek miatt jöttek a galériába érdeklődők, hogy ők többet adnának a leütési árnál. Az aukción a legdrágább ezüsttárgy egy zománcdíszes szamovár volt 3 millió forintért.
