Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy időben két helyen, a Kieselbach Galériában és a Virág Judit Galériában nyílt meg júniusban Wanted - a Nyolcak elveszett művei címen az a kiállítás, amelynek ötletgazdája Barki Gergely művészettörténész, a pécsi Nyolcak-tárlat egyik kurátora. Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program részeként szervezett kiállítás a jelenlegi tervek szerint november 12-én nyílik és március végéig látogatható. A kurátorok nagyon bíznak benne, hogy ez az időpont tartható lesz, de nem rajtuk múlik: az építkezések még zajlanak, a tervezett Bauhaus-kiállítás már kútba esni látszik.
A magyar avantgárd festőcsoport mellett európai analógiákat is bemutató Nyolcak-tárlat nem csúszhat: számos kötelezettséget vállaltak, rangos nemzetközi anyag is érkezik Pécsre - nyilatkozta lapunknak Barki. Londonból a Tate Modernből érkezik két Matisse-kép, Párizsból a Petite Palais-ból egy Cézanne-csendélet, más francia múzeumokból további Matisse-ok. Több olyan festményt is megszereztek, amelyeket nem szoktak kölcsönadni, köszönhetően a Magyar Vadak kiállítás nemzetközi sikerének, amit ugyanez a kurátorcsapat rendezett. A Vadak-tárlat több szempontból is minta: ugyanúgy alkalmas lehet majd "turnézásra", az anyag összeállításánál pedig használták a korábban már bevált "körözést", a Wanted-módszert. A korabeli sajtóból összegyűjtött reprodukciókat kiállították, megjelentek az Artmagazinban - a magazin a Facebookon is hirdeti az akciót -, és fent vannak ezek honlapjain is (mind a 110 keresett kép egyelőre csak a Kieselbach Galéria honlapján látható). A kurátorok keresik a lehetőségét, hogy külföldön is minél szélesebb körben kutassanak, hiszen például Czóbel az első világháború kitörése után elhagyta párizsi műtermét, 1921-ben elárverezték ott maradt alkotásait, ezekről azóta sem tudni semmit. Nehezíti a dolgot, hogy sok műről csak leírás van, reprodukció nincs.
A Wanted kiállítás már hozott pozitív fejleményeket. Virág Juditéknál a megnyitó előtti napon, a beharangozó hirdetés nyomán jelentkezett az egyik Czóbel-kép, az 1909-es Vörösalakos csendélet tulajdonosa - ez a festő egyetlen meglevő alkotása ebből az évből. Szintén Virág Juditéknál került elő egy Márffy Ödön-tájkép, de a Kieselbach Galériában is felbukkant két festmény.
Az Egyesült Államokban és Ausztráliában is ráleltek már lappangó művekre. Orbán Dezső például 1909-ben kivándorolt Ausztráliába, ahol nemcsak művészi pályáját tudta folytatni, hanem festőgenerációkra is hatással volt tanárként. A canberrai National Galleryből egy gyönyörű 1911-es csendéletét várják Pécsre, de valószínűleg jócskán van még munkája ausztráliai magánlakásokban. Az Orbán-kép a szervezés nehézségeire is rámutat, hiszen a múzeum kölcsönadja, de a szállítása rendkívül költséges - még tárgyalnak a szponzorokkal -, ugyanez a gond az egyesült államokbeli gyűjteményekben lévő 20-25 festménnyel. A tárlat költségvetése többször változott - praktikusan ez mindig csökkenést jelentett -, így a felbukkanó képek hazahozatalára már nincs keret. Ám a képek mellett előkerült egy-két mecénás is, például a villányi Wunderlich pincészet tulajdonosa a legjobb barátja Berény Róbert unokájának, így nemcsak a megnyitó utáni díszvacsorát állja a pincészet, hanem minden festőről elneveztek egy palack bort is a Nyolcak borai sorozatban.
