Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A BÁV háromnapos tavaszi művészeti aukciója számokban a következőképpen néz ki: a 693 tétel 142 milliós összesített kikiáltási ára az 514 eladott tétel 107,5 milliós összesített leütési árává változott. Az összes leütött tétel kikiáltási ára 80 millió forint volt, az átlagos áremelkedés 132 százalékos. A műfajok szerinti teljesítmény a háznál megszokottan alakult: a legerősebb a műtárgy- és az ékszerszegmens volt - az ékszerek pontosan voltak árazva, néhány licittel elkeltek, a műtárgyakért pedig időnként küzdöttek is -, a festmények között több lett a visszamaradt tétel.
Az ékszerek között külön kategória a nagy értékű brill ékszereké, esetükben a kő nagysága, minősége határozza meg az árat, csak az a kérdés, hogy eljön-e érte, aki azt megadja. Az 5 millió forintért kínált art deco karkötőért, amely 3 nagyobb és több mint 300 kisebb briliánst tartalmazott, megérkezett a vevő, így ez lett az árverés legdrágábban eladott tétele. Akadt jelentkező az 1944 előtti csehszlovák platina fémjellel ellátott, régi csiszolású brillgyűrűre is másfél millióért, de az 1-2 millió forint között indított ékszerek közül volt, ami visszamaradt. Néhány óránál nagy áremelkedéseket láthattunk, így egy 1980-as évekbeli IWC karóra ára 185 ezerről 460 ezerig emelkedett, egy ötvenes évekbeli Breitlingé 300 ezerről 550 ezerre (arany férfikarórákról van szó).
A festményeknél az antik képek nem mentek jól, sőt ez igaz az összes nagyobb értékű képre; így járt például Vaszary János Fiatal párja 2,2 millióért vagy Molnár C. Pál Menekülése 2,8 millióért. Vaszarytól viszont elkelt a Kert, ráadásul 240 ezer helyett 1 millióért, és Molnár C. Pál másik két festménye is jócskán drágult: az Itáliai város ára 90 ezerről 260 ezer forintra, a Mária gyermekkel pedig 380 ezerről 600 ezerre ment fel. Tóth Menyhérttől volt egy papírra festett olajkép, ezért megadták az 1,2 milliós kikiáltási árat.
A bútorok között gazdára talált az 5,5 milliós ebédlő, a 2,5 milliós dolgozószoba viszont nem. Az ezüstök szépen fogytak, nem volt kiugró áremelkedés, de visszamaradt tétel sem. A Loetz- és Gallé-vázák kikiáltási árukra még ráhúztak 100 ezer forintot, a Zsolnay-tárgyak ára pedig átlagban megduplázódott. Az árverés utolsó tétele, egy festett és zománcozott ezüst Habsburg főhercegi címer (képünkön) az 1830 körüli évekből igazi nagy harcban talált gazdára: 50 ezres, nagyon vonzó kikiáltási ára meg sem állt a 650 ezres leütésig.
