Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A progresszív művészetnek soha nem volt széles piaca Magyarországon, de az elmúlt évek boomja azért nálunk is érződött. A harminc év körüli generáció más szemléletet hozott, ez igaz a művészekre és galeristáikra is: nyelveket beszélnek, ambiciózusak, professzionálisak. A fiatal művészek karriert építenek, nemzetközi gyűjteményekbe akarnak kerülni; tudják, hogy ehhez szükségük van a galériásra, mert csak így juthatnak el azokra a fórumokra, ahol közelebb kerülnek céljaik beteljesüléséhez, így - ellentétben az ötven feletti művészek többségével - elfogadják a galériás rendszer szabályait. Ma 32 kortárs művészeti galéria van Budapesten, ebből húsz az elmúlt három-négy évben alakult, amikor az volt a levegőben, hogy megéri belevágni. Ezután ért el minket is a válság, és mára már az a kérdés, meddig bírják állva ezek a galériák. A legfiatalabb generációt felkaroló Kisterem Galéria 2006 óta működik, de vezetője, társtulajdonosa, Valkó Margit régi motoros a szakmában. A nyolcvanas években az Artex külkereskedelmi vállalatnál dolgozott, a kilencvenesekben a Knoll Galéria munkatársa volt, aztán társakkal együtt saját vállalkozásában működött, ahol klasszikus modern műtárgyakkal is foglalkoztak. Mindig a legfrissebb vonulat érdekelte - mondta el lapunknak -, a konceptuális vagy az új médiákkal foglalkozó művészek, és ambíciója a nemzetközi siker is: olyan művészekkel dolgozik, akik szeretnének a világban megméretődni. - Mindennek elengedhetetlen feltétele, hogy a magyar gyűjtők ismerjék meg a nemzetközi művészetet, uram bocsá, vásároljanak is - fejtette ki Valkó. - Amikor láttam a nagy nemzetközi vásárokon, hogy ott vannak már az ismertebb magyar gyűjtők, akkor tudtam, eljött az ideje galériám megnyitásának. Hozzáteszi, nagy szerencséjére a válság akkor érkezett, amikor már felépítette a galéria arculatát, vevőkörét, de ettől persze még ugyanolyan nehéz előteremteni a külföldre utazás, a mindennapi rezsi fedezetét.
A válságtól függetlenül a hazai kortárs művészeti piac nagyon szűk - mondja a galériás - és hiányoznak belőle azok a szereplők, amelyek egy "normális, európai" országban megvannak. A múzeumok, az állami gyűjtemények nálunk nagyon szerény büdzsével, gyakran koncepció nélkül működnek, a magánvásárlók sincsenek elegen és korántsem olyan tőkeerősek, mint Nyugat-Európában, de az ő oldalukon legalább a kétezres években ugrásszerű változás volt, míg az állami szektorban nem.
A Kisteremben 2009 egyik sikersztorija Kokesch Ádámé volt, kiállításán (képünkön) minden installációját megvették, neki köszönhetően jutottak el a baseli Listére - Valkó szerint ez az egyik legjobb feltörekvő vásár a világon, ráadásul szorosan együttműködik az Art Basellel -, és ott is minden elkelt tőle. A galéria most az Art Brusselsre készül (április 23-26.) Kokesch Ádám, Káldi Katalin, Lakner Antal és Vécsei Júlia műveivel, ide hat magyar jelentkező közül csak a Kisterem került be.
