Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem voltak váratlan események a Nagyházi Galéria múlt heti kétnapos árverésén: kis vagy közepes értékű festményeket most nem vásárolnak, így a kínálat egyharmada talált csak gazdára, néhány tízezres vagy 100 ezer forint körüli árakon. A festménynap legdrágábban elkelt tétele egy ismeretlen olasz festő XIX. századi velencei látképe lett, 340 ezer forintért. A magyarok közül 320 ezer forintért Nagy István szénrajza, a Székely táj volt a legértékesebb, Iványi Grünwald Béla Táborozók című olajképe pedig 280 ezer forintért kelt el. Az árak többsége alapár, esetleg egy-két licitlépcsővel több, nagy harcok nem voltak. A Chagall-litográfiákat a nap végén egyenként 280 ezer forintért vitték el.
A műtárgynap eleve jobbnak ígérkezett, az is lett, s azt is lehet tudni, hogy a Nagyházi Galéria a népművészeti tárgyakban a legerősebb. A bútorok hiába szépek, az kell közülük, amelyik a mai lakásbelsőkben is jól használható. Így a nagy szekrények, robusztus ülőgarnitúrák, étkezők rendre visszamaradnak - e trend ellenére talált vevőre egy XVIII. századi intarziás írószekreter 3,6 milliós kikiáltási árán. A XVI. Lajos stílusú osztrák hímzett ülőgarnitúra (hat szék) pedig árát jócskán meg is emelve, 440 ezer forintért kelt el.
Az igazi pezsgés a XIX. századi üvegikonoknál jött el, amelyek az erdélyi származású karmester, Eric Bergel gyűjteményéből származtak. Ezekre bőséggel akadt licitáló, a 20-40 ezer forintos kezdőárak 260 ezer forintig is fölszaladtak. Jó néhány ikon Füzemikoláról származott, ahová a német vándorfestők vitték be az üvegfestést, s hamarosan a helyiek legfőbb megélhetési forrásává vált, a családi manufaktúrákban egy-egy családtag csak egy meghatározott motívumot vagy egy színt vitt fel a képre.
A magyar népi kerámia egyik legfontosabb csoportját jelentik a habánok által készített edények. A reformáció radikális plebejus ágához tartozó újkeresztények, a habánok szétszóródtak Európában, jellegzetes kerámiáiknak széles gyűjtőköre van - ezen az aukción egy 1703-as datálású ónmázas fajansztányérért (képünkön) megadták az 1,1 millió forintot. Népszerű gyűjtési tárgy a kályhacsempe is: 20-40 ezer forintért keltek el a mázas, illetve az erdélyi mázatlan, csillámos agyag darabok. Ugyancsak sokan gyűjtik a régi utazások vagy fürdőkúrák szuvenírjeit, az emlékpoharakat, most valaki 200 ezer forintot sem sajnált egy 70 ezren kezdő XIX. századi rubinvörös magyar darabért. A néprajzi tárgyaknál nemcsak a teremben volt élénkülés, hanem több telefonos és vételi megbízást is teljesített a ház, s ezen a napon az elkelési arány is jóval magasabbra, több mint kétharmadosra futott fel.
