Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hatszáz Zsolnay-kerámiát tartalmazó Gyugyi-gyűjteményt - mint arról már beszámoltunk (Napi, 2010. január 25.) - megvásárolta a pécsi önkormányzat és most egy budapesti raktárban várja, hogy a nyár végére elkészüljön a neki szánt épület Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben. Volt egy rövid vita arról, hogy hol lehetne hasznosabb egy új Zsolnay-múzeum, Pécsett vagy Pesten, de abban minden érintett egyetértett, hogy a gyűjtemény egyedülálló és vétek lenne hagyni szétszóródni, mert egyben maradva rengeteg hozzáadott értékkel bír. A tárgyaiból 558 ismert - legalábbis képről -, mert 2006-ban megjelent róla egy album, benne a gyűjtő által készített fényképek és szövegek mellett két ismert Zsolnay-kerámiákkal foglalkozó művészettörténész, Hárs Éva és Csenkey Éva tanulmányaival. A Gyugyi-gyűjteményről a kilencvenes években már tudtak itthon gyűjtői körökben, ezért Csenkey, amikor lehetőséget kapott a Bard Graduete Centertől egy magyar szecessziós tárlat megrendezésére, az Iparművészeti Múzeum munkatársaként felvette a kapcsolatot a gyűjtővel és a kollekciót in situ is látta. A Pittsburgh kertvárosában lévő ház csurig volt Zsolnaykkal - mondta el lapunknak Csenkey -, és Gyugyi azon szerencsés gyűjtők közé tartozik, akinek a családja is támogatta szenvedélyét.
Gyugyi László 1956 óta él Angliában és Amerikában, a Zsolnay-gyűjtés neki a hazájával való kapcsolatot is jelentette kezdetben, aztán szakértővé képezte ki magát ezen a területen. Precíz mérnökemberként a gyár teljes vertikumát feldolgozta, kollekcióját könyvben jelentette meg, végül a gyűjtemény további sorsáról is gondoskodott. Elsősorban külföldön vásárolt - ez azt is jelenti, hogy az általa mutatott kép tükrözi azt is, mi az, amit a Zsolnay a világnak mutatott. Ez más, mint az itthoni gyűjtemények, akár az Iparművészeti Múzeumban, akár Pécsett a gyári kollekció: mást rendeltek a világ nagyvárosainak áruházai, mint ami itthon volt kelendő.
Gyugyi vadászott a világkiállításokon szereplő, technikai újításokat is hordozó darabokra, illetve az olyanokra, amelyeken a hiteles gyári cédula is megmaradt. A kiállításokra vagy viszonteladóknak küldött tárgyak talpára papírcédulákat ragasztottak, amelyeken Facon és Décor szám és a korabeli ár rejtjelezve szerepelt, később pedig K vagy M betűvel jelezték, hogy az adott tárgy művészi (Kunst) vagy kereskedelmi (Merkantil) jellegű. Ezek a papírcímkék értelemszerűen általában eltűntek (ma is első dolgunk leszedni az ilyeneket), de a Gyugyi-kollekcióban 44 ilyen címkés tárgy van, köztük akad egy váza, amelyen még a londoni forgalmazó, a Liberty cég jelzése is megtalálható.
A Zsolnay-gyűjtés iránya általában a szecesszió, ebben a gyűjteményben is sok ilyen stílusú csúcsdarab van, de külön erénye, hogy a historizmusbeli rész egyedülálló, ráadásul sok egyedi, kiállításra készült tárgy van benne, amelynek a mintadarabja itthon a háború alatt megsemmisült vagy elveszett. Akkor keletkezett ez a gyűjtemény, amikor még elérhetőek voltak a tárgyak, hiszen a nyolcvanas évektől kezdődően a Zsolnayk iránti érdeklődés megnőtt és egyre kevesebb kerül ki a piacra egyre magasabb árakon, nemcsak itthon, a világban is.
