Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A minden év novemberének utolsó hétvégéjén, a Műcsarnokban megrendezett budapesti Art Fair az egyetlen magyarországi műkereskedelmi vásár, s mint ilyen, valahogy "hőmérője" is a piacnak. Ezt érezte mindenki, aki 2009 értékelésekor rámutatott arra, hogy az Art Fair csekély látogatottsága, a kiállítók számának csökkenése és a kortársgalériák távolmaradása plasztikusan kifejezte a tavalyi helyzetet.
A vásárt rendező Partners 2000 Kft. ügyvezetője, Galambos Sándor is érzékelte a hangulatot; mint mondja, fel volt készülve a kisebb látogatószámra. Tavaly 6600-an váltottak belépőjegyet, ez 30 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál. Kiállító galéria is kevesebb volt, de attól nem tart - mondta el lapunknak -, hogy a kortársgaleristák részvételi hajlandósága tovább csökken azért, mert inkább a külföldi vásárokra mennek. Galambos a napokban egyezett meg a kortársgalériások 25 tagot számláló egyesületével: közösen fognak dolgozni azon, hogy a 2010-es Art Fairen való részvétel mindenképp megérje a galériáknak. Egyelőre a szándékok egyeztetésénél tartanak, olyan témakörökben gondolkoznak, mint például hogy miként hívják meg a magyarországi múzeumok igazgatóit a vásárra (hogy el is jöjjenek).
Az Art Fair nem elképzelhető kortársak nélkül, mindemellett Galambos idei tervei között szerepel egy önálló régiségvásár létrehozása, tekintve hogy az Antik Enteriőr három éve nem létezik. A 2010-es év még csak most kezdődött, a vásárok az év vége felé lesznek, így a tervek nagyon kezdetlegesek; mindenesetre több helyszín is szóba került már, köztük a Néprajzi Múzeum és a Műcsarnok.
A tavalyi vásár sikersztorija az osztrákok vendégszereplése volt, idén valószínűleg keletről hívnak majd vendéget, az is lehet, hogy nem galériákat, hanem kiállításokat. A kísérő rendezvények célja a kapu szélesebbre nyitása: a gyűjtők és a műkereskedelem iránt érdeklődők már megvannak, most a nagyközönséget kéne valahogy megszólítani. Galambos szerint ez a galériák célja is, hiszen még mindig kevesebben gyűjtenek vagy akár csak vásárolnak alkalmilag, mint ahányuknak lehetőségük és pénzük lenne rá.
