BUX 143072.29 0,94 %
OTP 46920 0,45 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

A műtárgypiac is megtanulta a válságkezelést

Az év elején mindig ugyanaz a feladat: összegezni, milyen volt az előző. Most többszörösen is érdemes ezt megtenni, mert 2009 cezúra volt a magyar műtárgypiacon - annak is várták a szereplői. Egyrészt azért, mert lezárult a hazai műkereskedelem első szakasza, 10-15 év után kialakult, hogy melyek a meghatározó galériák, milyenek a szokások, a kereslet-kínálati viszonyok, az árak. Másrészt mert befejeződtek a nagy gyűjteményépítések, márpedig az elmúlt időszak pörgését az is éltette, hogy nagy volt az ambíció az új gyűjtőkben. És mindennek tetejébe megérkezett a válság - 2009 másról sem szólt, csak erről, ráadásul ez volt az első olyan év, amikor a piacot meghatározó két nagy galéria eltérő válaszokat adott egy helyzetre.

2010. január 3. vasárnap, 23:00

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Tavasszal erősen csökkent a magyarországi műtárgyárverések száma, őszre aztán többen visszatértek a kivárók közül. Nem úgy a Kieselbach Galéria, amelyik egész évre felhagyott az aukciókkal, sőt Kieselbach Tamás úgy nyilatkozott 2009 végén, hogy nem tudja, mikor kezdi újra őket. A visszatérés útja viszont a becsértékes árverés lesz - közölte a galéria vezetője -, a magyar aukciós élet speciális fejlődése után ideje áttérni a Nyugaton szokásos, tisztább helyzeteket teremtő módszerre. Idén a fix áras, galériás eladást tartották célravezetőnek; válság idején a beadók visszatartják a jó képeiket, a csökkenő színvonal pedig csökkentheti az árakat is, így a legjobb árakat az intimebb galériás úton lehet elérni - vélte Kieselbach. Az év első felében a Bedő-gyűjteményből került "áru" a Szent István körúti üzletbe, karácsony előtt pedig A szezon legjobb képei című vásárlással egybekötött tárlattal várták a vevőket, egyebek közt Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Vajda Lajos képeivel, illetve az ezeket felölelő albummal.
Albummal és kiállítással Virág Judit is kirukkolt, ám ő nem mondott le a licitálásról sem: mind tavasszal, mind télen megtartotta aukcióját, inkább csökkentette a tételszámot, a szokásosnál is gondosabban válogatott. Meg is lett az eredménye, hiszen az év árrekordját Virágék tavaszi árverése hozta Gulácsy 95 milliós képével (A mulatt férfi és a szoborfehér asszony), a második helyezett pedig a téli aukción 85 millión leütött Nagy vurstli lett, ami toronymagas új életműrekord Aba-Novák Vilmos esetében. Virág Judit idei téli árverése azért is sokáig emlékezetes maradhat, mert a közönség a karácsony előtti hétvége szakadó hóesése ellenére is megérkezett rá, élénk licitharcokat is vívott - demonstrálva a hazai műgyűjtők elszántságát és hűségét. A sikert megelőlegezte már a Virág Judit Galéria egy héttel korábban zárult, A 121 legszebb magyar festmény című kiállítása is: naponta ezrével érkeztek a nézők, a tárlatvezetésekre nem lehetett beférni, az utolsó napon négyes sorokban vártak bejutásra a látogatók. A képeket tartalmazó album extrát is nyújtott: a festmények reprodukcióit 121 magyar híresség kommentálta.
Az Abigail Galéria jubileumot ünnepelt ősszel, a 25. árverésen több mint ötezer tárgyat vittek kalapács alá, s rendületlenül folytatják is a munkát. Decemberben is megtartották aukciójukat, nem csökkentették a tételszámot sem, és nagyon színvonalas anyaggal álltak ki - Nemes Lampérth Híd a Szajnán című expresszionista képe 38 millió forintért kelt el. A galéria profilját a külföldön befutott magyar származású művészek hazahozatala teszi egyedivé, ez a missziójuk egyre sikeresebb, a "próféták" képei mindig gazdára találnak.

A Nagyházi Galéria ősszel újdonságot hozott: ásványokat és fosszíliákat vittek kalapács alá és a tételek fele gazdára is talált néhány tízezertől néhány százezer forintig terjedő árakon. (Az ásványok védettségi szabályaival kapcsolatban volt némi bonyodalom, de ez nem vette el a galéria kedvét a területtől.) Karácsony előtt ötnapos árveréssorozatot tartott a ház, csaknem kétezer tétellel, itt nagyjából az anyag harmada kelt el. A festmények közül a régi mesterekre inkább volt kereslet, a XX. századi anyagból sok értékes kép is visszamaradt. A keleti anyag gazdag és nívós volt, sokkal jobban is szerepelt, mint a többi rész.

A BÁV is elhagyott néhány árverést, de amit megtartott, arra gondosan válogattak. Novemberben 670 tételes háromnapos aukciót tartottak, és bár néhány biztos befutónak vélt tétel visszamaradt - főként a festményeknél -, ékszerek és műtárgyak tekintetében a ház őrzi pozícióit. Az ékszereket mindig pontosan árazzák, el is keltek rendre - a legdrágábban egy régi csiszolású 5 és fél karátos briliáns fülbevalópár, 4 millióért. A BÁV-nál feltűnően erősödik a külföldi vevők jelenléte, a megszokott olasz vagy bécsi vásárlók mellett egyre többen jönnek a régió országaiból. A szlovák vevők akkor jelentek meg, amikor számukra kedvezően alakult az euró/forint árfolyam, stabilan jelen vannak az erdélyiek, emellett egyre több a lengyel, ukrán, orosz, bolgár érdeklődő.

A Polgár Galéria tavasszal nem szállt ringbe, ám a "második félidőre" visszatért. Októberben festményeket és műtárgyakat kínáltak, de a legnagyobb sikert egy autó memorábiliagyűjtemény elárverezésével érték el, a régi autóorrdíszekért nagy csatákat vívtak a vevők. Decemberben aztán négy nap alatt több mint 800 tárgyat vittek kalapács alá, ahol egy gyönyörű Rippl-Rónai pasztell szolgáltatta a legnagyobb izgalmakat: az 1900 óta lappangó képet szokatlanul alacsonyan, 4 millióról indították, végül 24 millió lett az ára. Előzetesen a XVII. századi barokk művész, Francesco Rosa munkájától (Agrippina partraszállása) vártak többet, ezt 22 milliós kikiáltási árán vitték el.

Az Arte változatlanul viszi a grafikai vonalat, s elégedett az idei átlagos 60 százalékos elkelési aránnyal. Ősszel egy Scheiber-akvarell volt náluk a listavezető 440 ezer forintért, decemberben pedig két Bortnyik-rézkarc, 150 ezer és 160 ezer forintért. A Képcsarnok nemcsak Budapesten árverez, hanem vidéken is és már nemcsak a Képzőművészeti Alap raktárkészletét értékesítik, hanem be is vesznek tárgyakat (a katalógusban viszont nem különböztetik meg az új és a régi tételeket). Sok náluk a visszamaradt tétel, a keresett nevek ugyanazok (Váli, Vojnich, Gerzson Pál, Demény Miklós, Kopasz Tamás) és rendre el is kelnek.

Ami nagyon megérezte a válságot, az a Budapest Art Fair. A hagyományosan november utolsó hétvégéjén, a Műcsarnokban tartott seregszemle kiállítóinak és látogatóinak a száma is drasztikusan visszaesett, a kortárs sátrat idén nem is állították fel. Márpedig mindig születnek új művészek, vannak jó kortárs galériáink - és furcsa egybeesésként mostanra értek be bizonyos folyamatok. Az állami támogatással elindított Visitors program keretében Budapestre érkeztek nagy nemzetközi vásárok vezetői, akik felmérték a magyar kortárs galériák kínálatát és közülük jó néhányat meg is hívtak. Így vett részt a Nextart galéria a kölni vásáron, az acb, a Viltin, a Videospace és az Inda pedig a párizsi FIAC-on. Ezek a meghívások a jövőre nézve új távlatokat nyitnak - most már csak a válságot kell túlélni.

Jankó Judit
Jankó Judit

Ez is érdekelhet