Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
"Háromnegyed hatkor azon gondolkoztunk, hogy lefújjuk az estét, de mostanra még több telefonos megbízásunk lett az eddig sem kevés mellé, úgyhogy ha késve is, de kezdünk" - mindez vasárnap este fél hétkor hangzott el a kongresszusi központ színpadáról, Virág Judit szájából, a nevét viselő galéria december 20-ai árverésén.
A rendkívüli havazás ellenére végül is elég sokan eljöttek, még ha nem is értek oda a későbbi kezdésre sem. A 11. tételnél már izzott a hangulat: Scheiber Hugó Körhinta című olaj-karton képére (képünkön) 11 telefonos licit volt a havazás előtt is, utána még nőtt a számuk és a teremben is élénk volt az érdeklődés. Az 1,2 millió forintos kikiáltási ár a licit végére 15 millió forintra nőtt, ekkora áremelkedésre ritkán kerül sor manapság.
Az aukció legdrágább képe az Aba-Novák egyik kedvelt témáját, a cirkuszt megjelenítő Nagy vurstli volt, 1930-ból. Kikiáltási ára 50 millió forint volt, végül 85 millió forintért lett egy telefonos licitálóé. A monumentális vásznat eredetileg egy szombathelyi műpártoló rendelte meg a villája dekorálására, de végül hetven évig feltekerve várta jobb sorsát.
Nemes-Lampérth Trencsényi háztetők című pasztellje egykor a Vasilescu-gyűjteményt gazdagította, most 30 millió forintért kerül új helyére, Czóbel Rózsaszín ruhás kislánya pedig Bölöni György gyűjteményében volt, ennek 12 milliós kezdő ára 18 millióig emelkedett. Ferenczy Károly szuggesztív fiatal lány portréjáért 20 millió forintot adtak 15 milliós kikiáltás után.
Vaszary János kék kancsós csendéletére hosszasan licitáltak: 5 millióról indult, végül 18 milliónál koppant a kalapács, a Portofino ára 15 milliós kezdés után 19 millió forint lett. Bortnyik tájképe megduplázta kikiáltási árát a 14 milliós leütéssel. Kádár Béla képei is megduplázták, sőt csaknem megtriplázták áraikat: az Ágaskodó ló 10 millióért, az Éjszakai randevú 16 millióért kelt el. A legdrágább Zsolnay-tétel egy Mack Lajos tervezte, táncosnőkkel díszített váza volt, ennek ára a 3 milliós kezdés után 4,2 millió forinton állapodott meg.
A 160 indított tételből 20 maradt vissza, köztük Vaszary Monacója, Bernáth Aurél önarcképe, Paál László szénaboglyái, Lotz Károly női portréja, Ziffer nagybányai részlete. Érzékelhető a közönség sorában néhány arc eltűnése, illetve hogy az elit is kevesebbet vásárol, de még feltűnőbb, hogy a néhány százezres, 1-2 milliós tételeknél kevesebb a vevő. Ha elkelnek is, nincs értük harc, mert a tehetős, de nem gazdag, nem gyűjteményt építő, inkább a lakását díszítő igényes réteg most nem vásárol.
Azért az aukciónak megvolt az az üzenete, hogy válság ide, havazás oda, amíg vannak képek és műértők, addig árverés is lesz. Az elején Virág Judit köszöntötte úgy a közönséget mint a műkereskedelem hőseit, hogy átverekedték magukat a havas városon, a végén pedig neki szólt a taps a helytállásért.
