Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bölcs döntésnek bizonyult a BÁV részéről, hogy nem a kínálat felhígításával, hanem az aukciók ritkításával és a tételszám csökkentésével reagált a válságra, így a háztól megszokott színvonalú árverésnek lehetett tanúja a közönség a múlt héten, három napon és 670 tételen keresztül. A BÁV őrzi pozícióit: ékszerben, műtárgyban megkerülhetetlen, de festményben is erős - kínálata iránt élénk az érdeklődés a környező országokból is. Már tavasszal nagy licitharc volt Skuteczky Döme festményeiért, köszönhetően a szlovákiai vevőknek, ők akkor jelentek meg, amikor nekik kedvezően alakult az euró-forint árfolyam. Az erdélyiek stabilan jelen vannak, az ékszerárveréseken sok az osztrák, a drágakövekre az olaszok startolnak rá, az antik ékszereket pedig gyakran ukrán, orosz, bolgár licitálókra ütik le.
Az ékszerek most is jól voltak árazva, és jól is mentek. A legdrágábban indított tétel - egy fülbevalópár két nagy, régi csiszolású, 5,6 karátnyi briliánssal - 2,4 millióról indult és 4 millió forinton állt meg a licit. Ez az ékszer nemcsak szép, hanem jó befektetés is, mint a briliánsok általában.
A legdrágábban kikiáltott festménytétel, Czigány Dezső szénakazlas tájképe nem kelt el 6 és fél millió forintért és nem akadt jelentkező 1,6 millióért Istokovits Kálmán Lurdi jelenésére sem, pedig a nemrégiben szétszóródott hagyaték egyik legszebb darabja. A többi Istokovits-képnek sikere volt, megadták az 5 milliót a Haláltánc című főművéért is.
A Fényes Adolf tanítványaként végzett Monostori Moller Pál Parkban című festményéért nagy harc volt, ára 320 ezerről 900 ezerre módosult, mesterének Iskoláslánya 180 ezerről indult és 440 ezernél koppant a kalapács. Volt egy szép Márffy-olajkép egy asztaltársaságról 750 ezerért (460 ezerről indult), és gazdára találtak a Markó-festmények is 1,6, illetve 1,7 millióért. Most is volt Skuteczky-kép, egy lírai női portré, 220 ezres kezdő ára 600 ezer forintra emelkedett. Az 55. aukció 555. tétele volt az a meisseni rokokó szelence, amelyet a címlapon is reprodukáltak, és ha tényleg Johann Joachim Kaendler műhelyében készült 1740-ben, akkor még úgy is jó áron jutott hozzá 750 ezer forintért új tulajdonosa, hogy 250 ezerről licitálták fel.
A Zsolnay-tárgyak népszerűsége töretlen, a két legfontosabb darab most egy sárkánygyíkos tál és egy szecessziós váza volt, 200, illetve 220 ezres kikiáltási árakkal. A tál ára végül 1,3 millió, a vázáé 800 ezer forint lett.
A nemesi címerrel ellátott hajó alakú, aranyozott ezüst angol bonbontartóra (képünkön) sok modern hajósnak is fájt a foga, 480 ezerről 850 ezerig tornázták fel az árát. Az aranyozott ezüst bécsi historizáló díszkulacspárért megadták a 3 milliós kikiáltási árat, a brassói reneszánsz menyegzői pohárra viszont nem volt jelentkező 2 és fél millióért.
